A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36. (Békéscsaba, 2012)
Gulyás Gyöngyi: Árpád-kori településrészlet Makó, Igási út lelőhelyen (M43-as autóút 23. lelőhely)
Árpád-kori településrészlet Makó, Igási út lelőhelyen műek közé sorolhatók. A település legkorábbi épületei a 78. lakóház és a 102. épület lehetett, ezek azonban az előkerült leletanyagok alapján azzal az 54. szabadtéri kemencével azonos korúak, melyet a legkorábbi települési fázishoz sorolható kerítő árokra (53., 61. obj.) ástak. A következő időszakra keltezhető objektumok gerincét az ÉNy-DK-i irányú, 72 m hosszú tengely mentén feltárt, félig földbe mélyített házak alkották. A három ház (42., 47., 78. obj.) mindegyikében a lakógödör É-i vagy ÉK-i sarkánál található az épített kemence. A házsortól K-re további két lakóépület is előkerült (50., 77. obj.), melyek kemencéjét épp az ellenkező oldalon, a ház DK-i sarkánál bontottuk ki. Az említett három ház leletanyagával hasonló kerámiatöredékeket az 54. szabadtéri kemencében (a legalsó sütőfelület alatti rétegben) és a 96. gödörben találtunk. A felsorolt objektumok némelyikében táltöredékek, belső oldalán díszített peremű fazék- és vörös festésű bográcstöredékek láttak napvilágot. A ritka edénytöredékek mellett szokványos bográcshoz és fazékhoz tartozó darabokat is találtunk. Ezek az edénytípusok a peremük kiképzésben és a díszítésükben megegyeztek a többi, eddig nem említett objektum leletanyagával. Összefoglalás A Makó határában található településrészleten a különböző alakú és méretű gödrök mellett hét félig földbe mélyített építmény, négy szabadban álló kemence és számos, különböző funkciójú árok került elő. Több esetben sikerült megfigyelni a lakóépületek szerkezetét, illetve bebizonyítani azt a tényt, hogy a házakat hosszabb ideig használták, melyre a régi cölöplyukak mellé ásott, javításokra vagy átalakításokra utaló cölöphelyek, illetve a házak belső terében kialakított másodlagosan épített kemencék is mutatnak. A lakóépületek mellett két, valószínűleg gazdasági épület is bemutatásra került, melyek közös jellemzője a kemence vagy tüzelőhely hiánya. Az állattartással összefüggő árkok, karámok mellett egy nagyobb méretű, talán istállóként használt, alig földbe mélyített objektum is előkerült. A bemutatott lelőhely leletanyagának nagy része nem tér el az Árpád-kori települések leleteitől, azonban több olyan edénytípus és díszítési elem is feltűnt, melyek jelentőssé teszik ezt a településrészletet. Az edénytípusok között a kónikus falú tál-, palack- és a bordás nyakú edényre emlékeztető töredékeket, a díszítési formák között pedig a fazekak belső peremrészének bekarcolt hullámvonal díszítését és a bográcsok vörös festését emelhetjük ki. A településrészlet a fazekak és a bográcsok külső felületén megfigyelt díszítési formák alapján a 11-12. századra keltezhető, ami átnyúlhatott a 13. századra is. Ezen belül pontosabb kronológiai megfigyeléseket nehéz tenni, mert egyes díszítési módok és edénytípusok hosszabb időszakon keresztül is megmaradtak. Néhány edénytípus (bordás nyakú edény, zömök testű fazekak) és díszítés (vállon egymást keresztező, bekarcolt hullámvonal, illetve peremének belső oldalán levő hullámvo61
