A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36. (Békéscsaba, 2012)
Gyarmati Gabriella: Egy sokoldalú ember. A festőművész, könyvtárigazgató, könyvkiadó és műgyüjtő Lipták Pálról (Békéscsaba, 1922. április 14 - Békéscsaba, 2007. február 21.)
Gyarmati Gabriella Artotékát. Az 1986 januárjától működő gyűjteményi egység érdekessége, hogy a XX. század második felében született művekből álló grafikai gyűjtemény műtárgyait kölcsönözni is lehetett. A gyűjteményt, amely egyaránt tartalmaz egyedi rajzokat (grafit-, szén- és tusmunkákat), sokszorosított grafikákat és akvarelleket, Lipták több mint ötven, a könyvtárban rendezett kiállítás, valamint A hónap műtárgya címmel megvalósított sorozat keretén belül dolgozta fel és mutatta be. A kiállításokhoz ismertető minden esetben, de több ízben katalógus is készült. Az Artotékát a látogatók figyelmébe ajánló szórólapon ezt olvashatjuk: „A könyvtár ezzel a gyűjteménnyel a művészet hagyományos értelemben vett pártfogásának új formájára vállalkozott, amikor otthonába adja olvasóinak az ott esetleg még hiányzó műtárgyakat. Ezt a szolgáltatást könyvtárunk minden beiratkozott olvasója a kezelési költség ellenében igénybe veheti, és a kiválasztott képeket könnyű keretben el is viheti. Egyszerre két mű három hónapra kölcsönözhető, kívánságra újabb három hónapra meghosszabbítható.”26 Az előbbiek világossá teszik Lipták Pál törekvéseit, valamint a művészet erejébe vetett határtalan és komplex hitét. Látható az is, hogy mennyire fontosnak találta a művészet demokratizálását a befogadói oldalról, olyannyira, hogy kvalitásos műalkotások lakásunkban való elhelyezésének lehetőségét biztosította mindannyiunk számára. A legkorábbi, a tömegek számára elérhető, hazavihető papír alapú képzőművészeti alkotások a szentképek voltak, amelyekhez a képsokszorosító nyomdászati technikák fejlődésével történelmi és mitológiai tárgyú ábrázolások társultak.27 Lipták Pál vállalkozása a XIX. századi európai törekvés folytatása, mikor is híres mesterek, többek között például Munkácsy Mihály közkedvelt alkotásairól készült rézkarcok nyomdai úton sokszorosított reprodukcióit vihette haza a szerényebb körülmények között élő, ám „szépre vágyó” közönség.28 És nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az Artotéka létrehozásának idején, az 1980-as években virágzott Magyarországon a műalkotásokat egyenméretre nagyító, magán- és középületekbe szánt színes poszterek gyártása és forgalmazása. Az általában múzeumokban és speciális üzletekben (például a Képesbolt-hálózat üzleteiben) megvásárolható poszterek részben szintén azt a célt szolgálták, hogy lakásainkat egyszerűen, olcsón és nem utolsó sorban gyorsan, egyben viszonylag mégis igényesen díszíthessük. Ha 26 A digitalizált kiadvány megtekinthető: http://konyvtar.bmk.hu/documents/10157/24520/liptak_pal.pdf 27 A témával foglalkozik: NOVÁK 1925. 28 A folyamatot Révész Emese a Történeti kép mint sajtóillusztráció 1850-1870 című dolgozatában a következőképpen foglalja össze: „Nagyipari termelésük és fogyasztásuk révén a 19. században a vizuális ábrázolás a tömegkultúra egyik legnagyobb propagandisztikus erővel rendelkező médiumává fejlődik, mely képes az információ széles és heterogén közönség felé való közvetítésére, képi üzenetek gyors, csaknem egyidejű továbbítására. Viszonylagos olcsósága és nagy példányszáma biztosítva a kollektív recepció lehetőségét megkönnyíti a kultúra és információ demokratizálását, az európai konformitás és azon belül nemzeti azonosságtudat kialakítását...”. (RÉVÉSZ 2000. 580.) 252
