A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36. (Békéscsaba, 2012)

Bódán Zsolt: Ünnepek és hétköznapok. Egy gyulai polgárcsalád élete a Horthy-korszakban

Ünnepek és hétköznapok

gyerekek bemehettek, és a fánál megkaphatták ajándékaikat. Az este a közeli rokon Varga Gyuláéknál folytatódott hasonló ceremóniával, melyet közös vacsora követett.70 A karácsonyi készülődés természetesen már az ünnepet megelőző napokban, hetekben elkezdődött. Ennek éppúgy részét képezte az ajándékok titokban történő megvásárlása, mint a háztartás munkálatai: a nagytakarítás vagy az elmaradhatatlan karácsonyi diós és mákos bejgli, netán a diótorta elkészítése.71 A karácsonyfa kedvelt díszének számított a szintén házilag készített és fehér selyempapírba csomagolt szaloncukor, mely egyben a gyermekek csemegéje is volt. A Sztojanovits gyerekek részére külön is készült a cukorból, mivel a fa díszeihez vízkeresztig, a fa elbontásának hagyományos idejéig nem lehetett hozzányúlni.72 A család magas, majdnem a plafonig érő karácsonyfáját egyébként a korszak kedvelt, boltokban vásárolható díszeivel öltöztették ünnepivé: üveggömbök, fára csíptethető apró figurák (pl. gólya, ezüstszálak). A fa tetején aranyszínű csillag ragyogott. A díszeket természetesen vízkereszt után leszedve megőrizték, és évről évre előszedve újrahasználták.73

70 „A Jézuska hozta az ajándékot és akkor csengetett, amikor mán be lehetett menni a karácsonyfához. [...] Hát általában titokba [öltöztették a fát] úgy hogy, becsukott ajtóknál, de hát utolsó nap tulajdonképpen. [...] karácsony napján és általában vízkeresztig voltak áfák, de csukott ajtón, hát szóval, hát pláne, mint gyerekek hát szó se volt arról, hogy mi díszítsük a fát. Jézuska hozta, kinyílt [az ajtó], csengetett a Jézuska és akkor be lehetett menni. [...] az már szenteste volt és akkor még nálunk valamivel korábban, úgyhogy még aztán eljöttünk Vargáékhoz, ahol szintén ott is akkor volt a karácsonyfagyújtás, meg ott is hát ugyanúgy, hogy a Jézuska hozta. ”

71 „Anyám [...] általában előtte egy pár héttel felment Pestre, és akkor vett olyanokat, amit gondolt, hogy örömet okoz nekünk, meg általában a rtagynéném is, Vargáné is megkérte, hogy vegyél Miklósnak [...] ilyen vonatok meg sínek meg mindenféle, hogy mert akkor még Gyulán nem igen lehetett ilyeneket kapni. [...] De nem vitték túlzásba, szóval nem úgy, hogy na most aztán mindent bele, mert karácsony van, hanem úgy módjával, hogy legyen öröm, de nem az, hogy na telítve minden, hanem amivel úgy tudták, hogy na örömet szereznek vele. És tényleg úgy volt, hogy olyan nagy várakozással voltunk gyerekek, hogy jaj vajon mit kapunk, mert ők nem faggattak ki, hogy mit szeretnénk, hanem úgy szépszerével kivették belőlünk. ’’ „A diós-, mákos bejgli az nem hiányozhatott. Torta is igencsak volt. Megvoltak a családi receptek. [...] Úgy hívták, hogy fehér töltelékű diótorta, mert a diós tészta közt egy vajas diós krém volt, és az olyan fehér volt.j...] Általában anyám csinálta a tortát is, a diós, mákost is, azután volt jó szakácsnénk, aki már átvette a tudását valamennyire, de akkor is inkább csak besegített a szakácsné. ”

72 „Hátpéldául a szaloncukor ma ismeretlen, az a szaloncukor, ami akkor otthon készült és nem csokoládéval bevonva, hanem tipikus szaloncukor, és az bepakolva fehér papírba, selyempapír. [...] Csak akkor nyúltunk ahhoz a szaloncukorhoz, amikor a fa leszedődött, mert általában hát úgyis kaptunk szaloncukrot. Arra emlékszem, hogy olyan hosszú folyosónk volt, és így vitte a szobalány, a tésztás tálra volt rakva a szaloncukor, hogy mi ne lássuk meg az ablakból, amelyik a folyosóra nyílt, mert azt általában szegény anyám csinálta, a szaloncukrot. Nagynéném is ő maga csinálta. ”

73 „A karácsonyfánk általában elég magas volt, magas, majdnem a csíkig [...] Többféle, ilyen apró díszek, emlékszem, hogy gólya is volt köztük, ilyen csipesszel rácsíptetve... Nagyon szépek voltak, olyan hangulatos, szép díszek voltak tényleg. És mindig el lett téve, karácsonykor le lett szedve és akkor éltévé, és akkor következő karácsonykor megint... Általában ilyen gömbök voltak, de nem tudok rá visszaemlékezni, hogy mik voltak, márpedig elég sok minden kellett egy ilyen nagy fára. ’’

195