A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36. (Békéscsaba, 2012)
Bódán Zsolt: Ünnepek és hétköznapok. Egy gyulai polgárcsalád élete a Horthy-korszakban
Bódán Zsolt váson tartózkodott. Ilyenkor gyakran valamelyik családtag, rendszerint leányai egyike is elkísérte. Az egész család azonban csak ritkán volt együtt Csorváson, szüleivel ellentétben ugyanis Sztojanovits Szilárd nem költözött ki családostól a birtokra a nyári hónapokra. Felesége ugyanis nem nagyon szerette a csorvási csendes életet annak ellenére, hogy a birtok középpontjában díszkerttel és gyümölcsössel körbevett kúria a városi lakáshoz hasonló kényelemmel volt berendezve. A gazdaság állásáról, a kiadások és bevételek alakulásáról Sztojanovits Szilárd minden évben kétszer Pestre utazva elszámolt anyjával.48 Sztojanovits Szilárdnénak mint a ház asszonyának elsődleges faladata a háztartás vezetése és a gyermekek nevelése volt. A kor szokásainak megfelelően munkát nem vállalt - az még a két háború közötti időszakban is ritkának számított a középosztálybeli családoknál, a család anyagi nehézségeinek jeleként értelmezték, s egyfajta presztízsveszteséget is jelentett.49 A háztartás vitelében természetesen személyzet segítette a gazdasszonyt. A vizsgált időszakban a Sztojanovits házban rendszerint két állandó alkalmazott volt: egy bejáró szakácsnő, aki csak a főzésnél segédkezett, valamint egy szobalány, aki a családdal lakott, és minden munkára befogható volt. Nagyobb munkák (pl. nagymosás, szappanfőzés, tarhonyakészítés, disznótor stb.) idején ezenkívül alkalmi személyzetet is foglalkoztattak. A jó, megbízható személyzetet a gazdasszonyok is megbecsülték, s gyakran évtizedekig is a háznál tartották: Sztojanovitséknál a szakácsnő, Brindáné Mari néni szolgált ilyen hosszú ideig, majd a testvére, Juli néni váltotta fel, aki már korábban a nagyobb munkáknál állandó kisegítője volt a háznak. Bár Sztojanovitsné maga csak ritkábban vett részt a tényleges háztartási munkákban, a jó gazdasszony ideája megkövetelte, hogy otthonosan mozogjon a konyhában, tudjon sütni-főzni, s így ellenőrizni tudja a keze alatt dolgozók munkáját.50 Leginkább a tortákat és süteményeket készítette személyesen, a karácsonyi diós torta, valamint a diós és mákos bejgli mindig az ő tudását dicsérték. Általában szeretett a házban tevékenykedni, délelőttönként 48 „ 290 hold volt, és ezt ők ketten örökölték, a teljes... hogy mondjam beinstruált, és a majorsággal együtt, és a kúriával, és a nagy ősparkkal együtt és a gyümölcsös és minden. Es hát a nagybátyám, ő gépészmérnök volt, és teljesen apámra volt bízva, és tudta, hogy apám mindenben a legbecsületesebben, először is a nagyanyámnak kellett, hogy elszámoljon, és ő ezt minden évben kétszer meg is tette, hogy az utolsó fillérig mindent elszámolt a nagyanyámnak. ” 49 Sztojanovits Katalin 1940-ben, 20 évesen állt munkába. Jellemző, hogy még ekkor is furcsának találták döntését környezetében: „Az, hogy állásba mentem, az egy megcsodálni való volt, hát ha nem muszáj akkor... De én dolgozni akartam, és szerettem. [...] Otthon semmi dolgom nem volt ugye. Apámnak az volt az elve, hogy ne vegye el a kenyeret attól, akinek az [a munka] kenyérre szükséges. ” „Húsz éves koromban elmentem hivatalba. Hát apám még azt is rosszallóba, hogy fizetésért, de ha fizetésért megyek, elmentem Pestre, azt mondta: Meg kell, hogy éljen Katám, abból amit kap. Gyors és gépírói fizetésből. Más is aki dolgozik abból él, akkor magának is meg kell. Nem kaptam apanázst. ” 50 „Anyám is jól tudott főzni, dacára annak, hogy nem volt rászorulva addig [...] Az volt az elv a családba, az anyám családjába, hogy tudjanak mindent megcsinálni, vagyis tudják azt a szakácsnőt vagy szobalányt úgy irányítani ahogy... amilyennek akarták, hogy legyen az az étel vagy a takarítás, vagy szóval minden. ” 188
