A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36. (Békéscsaba, 2012)
Bódán Zsolt: Ünnepek és hétköznapok. Egy gyulai polgárcsalád élete a Horthy-korszakban
Bódán Zsolt székek vettek körül. Az ablakok előtt két fotel, míg az egyik fal mellett egy nagyméretű tükör és egy kisebb szekrény kapott helyet.40 A szülői háló berendezése két nagyméretű ágyból, egy szekrényből, két karosszékből és egy sezlonból állt. Az ágyak nem egymás mellett, hanem külön helyezkedtek el.41 A leányszobában két ágy, egy háromrészes tükrös szekrény és egy kis asztal volt fotelekkel.42 A fogadószobához hasonlóan a további helyiségek falait is képek díszítették, közülük csak az egykori gyerekszoba egy kedves festménye maradt a család tulajdonában.43 A fürdőszobában egy öntöttvas kád, mosdókagyló és fatüzelésű bojler volt, mely a meleg víz biztosítása mellett a fűtést is szolgálta.44 A konyha berendezését egy konyhaasztal székekkel, egy kredenc és egy „asztalsparhelt” alkották, míg a kamrában a különböző polcok mellett egy jégszekrény is helyet kapott.45 A meglehetősen szűk személyzeti szobában mindössze egy szekrény és egy ágy fért el. A családtagok életmódját, napi életritmusát alapvetően befolyásolta a korszak elvárásai által is meghatározott szerepük, helyzetük a családban. A családfő, Sztojano- vits Szilárd elsődleges feladata az uralkodó családképnek megfelelően a család társadalmi állásához illő megélhetésnek és életvitelnek a biztosítása volt. Emellett azonban a férj- és apaszerep is meghatározó volt életében: mint szerető és gondoskodó apa és feleségének hűséges, megértő társa emlékezik reá leánya. Rendszerint korán kelt, és fél nyolckor a családdal elköltött reggeli után fogott hozzá napi teendőihez. Ha Gyulán volt, minden délelőtt bement a takarékpénztárba hivatalos ügyeinek elintézésére, vagy a megyénél vállalt bizottsági munkái után járt. Munkájában precíz, becsületes volt, amit környezete is elismert.46 Ebédjét egy órakor mindig otthon, a családdal költötte 40 „Akkor volt az ebédlő, akkor hát azt mondtam, hogy a kredenc meg az asztal megmaradt. [...] Az volt igen, abba a szervizek meg minden, a két fiókba meg az asztalnemű. És az asztal és bőrrel behúzott ebédlőszékek és egy óriási tükör. [...] Az ebédlőbe volt még egy ilyen kisebb kredenc is, nem kredenc, hanem ilyen kisebb szekrény, és a két ablak, két bőrfotellel. [...] Más nem is volt abba a szobába azt hiszem, mert elég tágasnak kellett, hogy legyen, mert a fogadóba ott kellett menni, meg a szobalány amivel az ebédet körbehordta... ” 41 „Az apámék szobája... Két óriási ágy, két külön ágy, és úgy az egyik a mi falunkhoz csatlakozott, a mi szobánk falához. Középen volt az apám szekrénye, akkor már nem tudom milyen asztal volt meg karosszék, azok nem inaradtak meg. Még egy sezlon volt még. ” 42 „A mi szobánk, úgy mondom, a nővérem meg az én szobám ilyen fekete fa, itt ilyen faragott kis rózsák voltak, azt hiszem, de úgy benne a keretbe, és olyan nagyon színes virágokkal, fekete alapon lévő huzattal kis fotelek. Azon kívül fehér asztal, fehér kis író asztal és a két fekhely s egy szekrény, aminek a háromnegyed, vagyis kétharmad része megvan, most a ßrdöszobdban van. Két keskenyebb ajtó, polcos, a középső akasztós, és kívül az ajtaján tükör volt, ilyen nagy tükör. ” 43 „A szobánkból még egy gyerekkori szintén elég nagy festmény is megmaradt, az egy olyan, hogy a bölcsőből ki van dobva egy baba, szóval ilyen játék baba, és a cica fekszik a bölcsőbe, és ilyen fekete széles keretbe van. ” 44 „A fürdőszoba sokkal egyszerűbb volt, ivóvíz nem volt, de különben rendesen kád, kagyló, kályha, fűthető kályha... Tüzelni kellett a kályhába, tna már ez ismeretlen fogalom, olyan mint egy bojler most. [...] Na szóval ez olyan alakú volt, alul kellett tüzelni, és ilyen gömbölyű, kerek, kályhaszerű, abban volt a víz, rendesen csappal, szóval a meleg víz folyt be a kádba, a kagylóba nem, csak a kádba. ” 45 „A konyha is... hogy mondjam, egyszerű, vagy normális, hogy egy kortyhakredenc, konyhaasztal, spar- helt. Nem beépített, beépített sparhelt volt a Kossuth utcában, itt ilyen rendes asztalsparhelt volt. ” 46 „Amikor ide került, a református esperes volt, Harsányi Zsolt, és a megyegyűlésen mondja apámnak, mikor bemutatták egymásnak őket: Úgy hallom téged mindenki szeret. Azt mondja apám: Hát, az 186
