A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36. (Békéscsaba, 2012)
Szabó ferenc: A körösladányi Wenckheim-uradalom 1839-ben
Szabó Ferenc (1814-1879). Az 1830-as évek a fejlesztés, a bővítés kiemelkedő szakaszát hozták, különösen az épületek szaporítása és a termelési ágazatok bővítése, igényessége körül. A báró Orczy Terézia kérésére a Békés vármegyei nemesi közgyűlés - közvetlenül két megyei tisztviselő hozzáértő közreműködésével - 1839-ben helyszíni adatfelvétel alapján született „felbecslés” azaz becsű-leltár fennmaradása1 kiemelkedő forrásértékű dokumentumhoz juttatta az utókort. (Hasonlók kis számban és inkább 1848 után készültek a megyében.) A körültekintő, részletező leltár az uradalom és a község főbb általános adatainak gondos rögzítésén kívül teljes körű, egységes rendszerben felvett leírást nyújt a családi vagyonhoz tartozó épületekről, különös alapossággal a ladányi kastélyról és az uradalmi tisztek, kiemelt alkalmazottak által használt házakról, az állattartás és általában a termelés különböző objektumairól, befogadóképességükről, környezetükről. A leírás a topográfiai „rekonstrukciót” is lehetővé teszi a mai kutató számára. A leltár jól bizonyítja, hogy a ladányi kastélyhoz csatlakozó uradalmi központ mellett a fáspusztai határrész kedvezőbb termőhelyi lehetőségeire alapozta a termelést és a jobbágyok robotszolgáltatásán túl a differenciált állattenyésztéshez szükséges munkaerőt. Figyelmet érdemel a kis fáspusztai dohánykertész „kolónia” léte, a ledolgozó bérleti forma meghonosítása. A „becsű-leltár” követelménye volt a birtok jövedelmének és kiadásainak részletezése. Az 1833—1838-ig következetesen visszanyúló adatok igen pontosan mutatják, hogy az uradalom bevételei között milyen nagy szerepe volt a Mária Terézia idején bevezetett urbáriumban megszabott robotmunkának, mennyit jelentett a kassza számára a kilenced, továbbá a különféle bérbeadások - köztük fontos arányban pl. a földesúri jog alapján gyakorolt szeszmérésnek, malmoknak. Hogy az 1848-as jobbágyfelszabadítás mit jelentett, mit törölt el, az élet teljesebb körébe illesztve innen tudhatjuk meg. Számos további történeti megállapításhoz nyújt még biztos adatokat az 1839-ben született leltár, azok kibontása több tanulmányt igényelhet. Kézenfekvő gondolatként kínálkozik az 1828-as, időben közeli és már feldolgozott ladányi adatokkal történő összevetés. Lehetőséget nyújt a leltár arra is, hogy az ország fejlettebb területein kiépült uradalmak reformkori gazdálkodásával összemérhető legyen a körösladányi birtok színvonala. A közzététel során igyekeztünk a dokumentum értékeit minél teljesebben megtartani. Betűhű közlésre törekedtünk. A jól olvasható (acéltollal írt) leltár beosztását, bekezdéseit - néhány indokolt kivétellel - pontosan követtük. A korabeli hivatalos stílus szerinti rövidítéseket feloldva adjuk. Az aláhúzásokat meghagytuk, mindössze egy esetben szaporítottuk. Bár a folyamatos olvasást némileg akadályozza, nem változtattunk a dokumentum gyakran töredezett, nem következetes, egyéni megoldású „helyesírásán” sem. Más korabeli szövegekkel egybevetve jól látszik az egységesítő szabályozás hiánya, illetve annak akkor még mellőzött alkalmazása. (Nem tudható, kik írták a leltár szövegét. Annyi megállapítható, hogy legalább ket- 1 1 (A Békés Megyei Levéltár őrzi a nemesi közgyűlés IV. 1. jelölésű fondjában, 1139/1839. szám alatt, 48 nagyalakú kézírásos oldal terjedelemben.) 132
