A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36. (Békéscsaba, 2012)
Szabó ferenc: A körösladányi Wenckheim-uradalom 1839-ben
A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36 (2012) 131-164. A KÖRÖSLADÁNYI WENCKHEIM-URADALOM 1839-BEN- Szabó Ferenc Körösladány a Sebes Körös alsó szakaszán fekszik, határát az 1890-es években lezárult szabályozások előtt jelentősen érintették a Hármas Körös és a Berettyó esztendőnként akár többször ismétlődő kiöntései. Termőhelyi adottságai a szikes földek nagy aránya miatt közepesek, az árvizek mellett a csapadékviszonyok határozzák meg. A mezőgazdasági kultúrák szemszögéből a föld váltakozó minősége hol a gabona- és takarmánytermelésnek, hol pedig a legeltető, kisebb részben az istállózó állattartásnak kedvezett. Az 1839-ben 4670 magyar anyanyelvű, nagy többségben református vallású település akkor is a Körös-Berettyó folyók vízvidékének déli peremén a Sárrét egyik jó fekvésű vonzáspontja volt. Egymást követő földesurai a báró Harruckern-famíliába benősült, elsősorban Mária Terézia uralkodása második felének háborúiban érdemeket szerzett katona család, a Wenkheimek bárói ágának tagjai lettek. A bárói ág „elindítója” báró Wenckheim Xavér Ferenc vezérőrnagy (1733-1803) volt. A Harruckern-dominium 1798-ban történt „nagy osztálya” (vagyonmegosztása) után Körösladány, Mezőberény, Köröstarcsa területének és Szeghalom egy részének a birtokosa lett. A Wenckheim-bárók Körösladányban alakították ki a családi központot, a gazdálkodás és a magyar földön tartózkodás fő helyét. Ezt az is kifejezi, hogy 1805-ben Ladányban építették meg a család kastélyát, és fokozatosan ott teremtették meg uradalmi gazdaságuk meghatározó részét. A körösladányi uradalomnak a kor szintjén álló kifejlesztését (a magyar ló- tenyésztés fellendítése érdekében 1815-ben magyar nyelven írt könyve alapján is) az országosan elismert gazdászati tevékenységet kifejtő báró Wenckheim József (1778-1830) indította el. Előtte az angliai, németföldi nagybirtokok példája lebegett. Mint jó ideig Arad megye főispánja, kezdettől fogva a Széchenyi István célkitűzéseire fogékony Országos Magyar Gazdasági Egyesület tagja, felsőbb körökben forgó arisztokrata, jól felismerte a konjunkturális piaci lehetőségeket. Ennek köszönhető, hogy a minőségi lótenyésztés és a gyapjúeladást biztosító, nagyobb arányú juhállomány mellett a tejhaszon érdekében a svájci fajtájú szarvasmarha-állományt is megteremtette. Wenckheim József a felesége, báró Orczy Terézia (1790- 1875) családjának jeles gazdálkodási tapasztalatait is felhasználta. Birtokszervező munkáját két érdemes fia folytatta: A magyar reformkortól fogva fontos közéleti szerepet játszó, főispáni, majd miniszteri, miniszterelnöki szintre emelkedett báró Wenckheim Béla (1811-1879) és öccse, a nagy műveltségű, kiváló gazda, a Körös- Berettyó völgy ármentesítésének fáradhatatlan szervezője, báró Wenckheim László 131
