A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 35. (Békéscsaba, 2012)
Kelemen Éva - Kristály Ferenc - Tóth Mária - Rózsa Péter - Bajnóczi Bernadett - Nyilas István - Papp István: Archeometriai vizsgálatok Békés megyei középkori templomok építőanyagain
Kelemen E. - Kristály F. - Tóth M. - Rózsa P. - Bajnóczi B. - Nyilas I. - Papp I. diopszid határozó értékűek. A gehlenit és a diopszid képződésének kezdete 800-900 °C között van attól függően, hogy oxidativ vagy reduktív a kemence légtere. A téglák színe utal az oxidativ vagy reduktív környezetre, az égetési hőmérsékletre, a karbonát- és vastartalomra. A világossárga szín egyaránt származhat vashiánytól, vagy a magasabb hőmérsékleten történő kiégetéstől. A meszes agyagok, gyengén égetve vörös színűek, magasabb hőmérsékleten világossárga színűek lesznek, mert a felszabaduló CaO a vasoxidos agyaggal sárga színű kalcium-vas-szili- kátokát képez. Az összegyűjtött mintákban 6 csoportot különítettünk el (5. táblázat). Az első csoport Szentbenedek, Bánkút, Gyula-Szabadka, Fövenyes téglamintáit tartalmazza. Fázisösszetételükben (ez valamennyi békési mintára vonatkozik) a kvarc dominál. A második legfontosabb alkotó a plagioklász, kivétel a szabadkai minta (EFM ltsz.: 89.2.195.), ahol a káliföldpát mennyisége nagyobb, mint a plagioklászé. Két szentbenedeki mintában már jelen van a diopszid, amely utal arra, hogy 800-850 °C-on égették őket. Ez a két minta a templom két építési periódusából származik, ami azt mutatja, hogy a két építési időszakban felhasznált téglák anyaga és égetési hőmérséklete között nincs különbség (10. kép). A második csoportba a Gyula környékén feltárt téglák (Gyula 144. lelőhely, EFM ltsz.: 93.1.12.; Szeregyháza, EFM ltsz.: 86.32.119.), valamint a gerlai monostor idomtéglái (MMM ltsz.: 86.1.150., 86.1.155.) kerültek. Igen kicsi a különbség az összetételben, talán a Gyula 144. lelőhelyen előkerült mintában a 10A- filloszilikát (szericit-muszkovit) mennyisége jelentősebb. A gyulai minták égetése 750-800 °C-nál kisebb hőmérsékleten történt, nem érte el a kalcit teljes elbomlásá- hoz szükséges hőmérsékletei. A gerlai minták mindegyike tartalmaz 10Ä-fillo- szilikátot (szericit-muszkovit), fázisösszetételükben megjelenik a diopszid, maximális hőmérsékletként a 800-850 °C-os égetési hőmérsékletet határozhatjuk meg. A harmadik csoportba a Kamut 27. és 120. lelőhely mintái kerültek (MMM ltsz.: 92.1.31., 92.1.33., illetve 92.1.8.). A felvételek alapján fázisösszetételük hasonló, de kisebb aránybeli ingadozás mutatható a földpátok, illetve a 70/í-filloszilikátok mennyiségében, az égetési hőmérséklet pedig a 750-800 °C-ot nem haladta meg. A negyedik csoportba Megyer és Murony téglamintája került. Murony téglája (MMM ltsz.: 89.6.80.) rosszul kiégetett, belül fekete maggal rendelkezik. Ez a tégla oxidativ környezetben égett ki, de gyors felfűtés, vagy nem kellő idejű hőntartás következtében a külső átalakult részek elzárták az oxigén áramlását, ennek következtében redukciós környezet alakult ki, amit még fokozhatott az adalékolt szerves anyag elszenesedése. A belső fekete mag diffúz határral jelentke- zik. Összetételében a 70/í-filloszilikátok mellett a klorit (001 és 002-es bázisreflexiója) is megjelenik. Alacsonyabb hőmérsékleten, 650 °C alatt történt az égetése. A két megyeri minta (MMM ltsz.: 86.3.25., 86.10.17.) között az agyagásványtartalomban van különbség. A 86.3.25. minta a feltárt téglaégető kemencéből származik, és csak kvarc, plagioklász földpát, valamint kalcit jelenléte mutatható ki összetételében. Az égetési hőmérséklete 700-750 °C közötti. 98
