A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 35. (Békéscsaba, 2012)
Medgyesi Pál: 13-14. századi kétélű kard Köröstarcsa-Ürmös-hátról, a Kettős-Körös medréből
13-14. századi kétélű kard Köröstarcsa-Ürmös-hátról, a Kettős-Körös medréből Az A. N. Kirpicnikov által kialakított tipológiai rendszerben kardunk a VI. típusba tartozik.54 Ezeknek a kardoknak a korát ő a 12-14. századra teszi.55 A. Ruttkaynak a szlovákiai kardok vizsgálata során kialakított rendszerezésében a XVI-XVII. típusba sorolható a markolatgomb. Ezek korát A. Ruttkay a 13. század végére keltezi.56 Z-K. Pinter az ilyen típusú markolatgombbal ellátott kardokat a saját rendszerében a Villa altípusba sorolta. Nála külön altípusként (VlIIb) jelenik meg az a változat, ahol a markolatgombon a két csonka kúp alja teljesen összeér. Mindkét altípus korát a 13-14. századra teszi.57 Bordi Zs. L. az általa közölt ilyen típusú kardokat a 13. század második felére, a 14. századra keltezi.58 Négy ilyen típusú erdélyi kardot közöl: Kincsás-vár környékéről, Bardócról, a Kormos medréből és Sepsiszentgyörgyről. Ezeken kívül megemlít még másik kilenc erdélyi lelőhelyűt is. Ezek Segesváron, Bucován, Nyerőn, Kakasfalván, Fogarason, Gyulafehérváron, Temesváron, Marosszentkirályon és a Rika medrében kerültek elő.59 A köröstarcsai fegyver korának eldöntésében fontos szerepe van a díszítés (mesterjegy?) már említett lengyelországi párhuzamának. Mint fentebb láttuk, a Poznanban előkerült fegyver pengéjének két oldalán a köröstarcsai kard díszítésének (mesterjegyének?) pontos megfelelője került elő (7. kép 6a-b). Az Oakeshott XII. típusú poznani kard korát a 13. századra, ill. a 14. század első évtizedeire tehetjük.60 A fentiek alapján a köröstarcsai kard készítésének idejét is a 13. század második felére, a 14. század első évtizedeire datálhatjuk. Ez a kardtípus igen elterjedt a 13-14. századi kardok között, és aránylag nagy számban kerülnek elő. Sajnos nem tudjuk, hogyan került a Körös medrébe a köröstarcsai kard. Azt, hogy tulajdonosa egyszerűen elveszítette volna, teljesen kizárhatjuk, hisz egy ilyen nagyméretű, drága fegyvert nem valószínű, hogy elveszít valaki. Sokkal inkább gondolhatunk arra, hogy a folyón való átkeléskor baleset történt, és a vízbe kerülő kardot, esetleg a harcost is, elragadta az ár. Az is lehetséges, hogy ez valamilyen katonai összecsapás idején történt. A folyón való átkelés közben vagy közvetlenül a folyó partján lezajlott ütközetkor tulajdonosa meghalt, vagy harc, esetleg menekülés közben elejtette a fegyvert. Mindegyik esetben vízbe került a kard, amit később sem a tulajdonos, sem az ellenfél nem talált meg. Az összecsapás vagy a baleset helye azonban nem feltétlenül ott volt, ahol a kardot megtalálták. A Körös messzebb54 KIRPICNIKOV 1966. 50, 55, XXX. t. 2-3. 55 Uo. 55, 59. 56 RUTTKAY 1976. 256, 259, 261. 57 PINTER 1999. 134-142. 58 BORDI 2008. 244. 55 BORDI 2008. 243. Bordi megemlíti, hogy még ezeken kívül is vannak az erdélyi gyűjteményekben ebbe a típusba tartozó közöletlen kardok. 60 GLOSEK 1984. 161, cat. no. 296; ALEKSIC 2006. 369. 65
