A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 35. (Békéscsaba, 2012)
Medgyesi Pál: 13-14. századi kétélű kard Köröstarcsa-Ürmös-hátról, a Kettős-Körös medréből
Medgyesi Pál les, sekély vércsatorna húzódik. Ennek legnagyobb szélessége 1,6 cm, hossza 66 cm, mélysége 0,15 cm. A penge a hegy felé fokozatosan keskenyedik és vékonyodik. A restaurálás során felmerült bennem a kérdés, hogy nincs-e valamilyen mesterjegy vagy más díszítés, jel a pengén? Mivel ennek nem látszott semmi nyoma, műszeres vizsgálatnak vetettük alá a kardot, melynek során kiderült, hogy a pengét, a markolat felőli részen, a pengetőnél, mindkét oldalon, tausírozással díszítették, amit rozsdaréteg fedett. A rozsda eltávolítása után bukkant elő a pengébe berakott sárgaréz díszítés.6 Ennek készítési technikája kardunk esetében az volt, hogy a mintát bele vésték, beleütötték a pengébe, majd ebbe belekalapálták a vékony sárgarézhuzal- darabokat. A minta vonalában apró, kereszt irányú bevágásokat végeztek, a sárgaréz a bekalapálás folyamán ezekbe is belekerült. Valószínűleg az volt a funkciójuk, hogy a sárgaréz a bekalapáláskor kitöltötte ezeket is, így sokkal stabilabban maradt meg a minta a helyén. A mintázat az egyik oldalon („A” oldal) két koncentrikus körben levő úgynevezett „mancsos” görög kereszt fölött egy hosszú száron álló, szintén „mancsos” görög kereszt.7 A kereszt szárait és a kört kettős vonallal alakították ki (két koncentrikus körrel), míg a körben levő keresztet csak egyes vonallal. A minta hossza 5,2 cm, szélessége 1,6 cm (6. kép 1; 10. kép l).8 A másik oldalon („B” oldal) két koncentrikus körben fekvő „S” alakot látunk. Ebből a két koncentrikus körből egy liliom nő ki. A liliom tetején egy kisebb kereszt van. A minta a liliom végén levő kereszt és a liliom oldalsó szirmai kivételével itt is kettős vonallal van jelezve. A minta hossza 5,6 cm, legnagyobb szélessége 1,8 cm (6. kép 2; 8. kép 2; 11. kép 1). A lovagi kardokról Kardunknak csak a fémrészei maradtak meg. A kor kardjaihoz hasonlóan a markolat fával, majd bőrrel vagy fémsodronnyal lehetett bevonva. Ez általános eljárás volt a középkorban, bár tudunk selyemmel bevont markolatról is.9 Ez utóbbi eljárás valószínűleg csak nagyon értékes fegyvereknél és nagyon ritkán fordult elő. A markolat készülhetett teljesen fémből is, díszfegyvereknél sokszor aranyozással 6 A restaurálást és az anyagvizsgálatot Oláh Éva, a Munkácsy Mihály Múzeum restaurátora végezte el. 7 A „mancsos” kereszt a görög kereszt egyik altípusa. Bár kardunkon a kereszt hosszú alsó száron áll, mégsem lehet latin kereszt, hisz alul is van „mancsa”. Nehéz a pontos kereszttípus meghatározása. Nem szabad elfelejteni, hogy a mintát belevésték vagy belekalapálták az acélba, ezért kissé elnagyolt, nem szabályos. 8 A rajzokat és a fotókat a szerző készítette. 9 Fernando de la Cerda (X. Castilliai Alphonso fia) kardjának markolatát például sárga és vörös selyemmel vonták be. Az 1270 körül készült fegyvert Burgosban, a de las Huezeas Monostorban őrzik. EDGA-PADDOCK 1988. 63. 58
