A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 35. (Békéscsaba, 2012)
Deli Tamás: Agardhiella kutatások eredményei a Kárpátokban. A Munkácsy Mihály Múzeum puhatestű (Mollusca) gyűjteményének Agardhiella anyaga
Deli Tamás fogszerű dudorát a parietális falon (10. tábla 6). Ezzel egyértelművé vált, hogy egy jól definiálható, a genusz összes fajától jól elkülöníthető új fajjal van dolgunk.56 A héj jellemzése: A héj közepes méretű, hengeres alakú, 6,5-7,75, majdnem egyenes oldalú kanyarulattal rendelkezik. Az utolsó kanyarulat a héj magasságának 48-54%-át foglalja el. A felső 1,75 sima tekercs után sűrűn bordázott a héj felszíne. Az utolsó kanyarulaton a bordák száma 66-110 (15-26/mm). A bordák között csak erős nagyítással látható apró bordácskákat találunk. A köldök nagyon szűk, résszerű, az oszlopszél gyakran eltakarja. A szájadék szemből nézve trapéz (néha megközelítően rombusz) alakú. A széjadék két felső szélét egy erősen kiképzett, az oszlopszél felé lejtő, meglehetősen meredek lefutású parietálkallusz köti össze. A paritetálkallusz közepén egy enyhén ferde, jól fejlett parietális lemez található, amely egyenletes magassággal mélyen benyúlik a héj belsejébe. E lemeztől nagyjából egyenlő távolságra a parietális rész végeinél szintén jól fejlett és mélyen befelé húzódó infraparietális és anguláris redő található. Az ifraparietális redő és a parietális lemez között egy vagy két további rövid redő a példányok 80%-án jól látható. A héj az anguláris felett a szájadék szélén egy rövid sinulust visel. Az oszlopszél lebenyszerűen kiszélesedik, felső harmada benyomódott és kissé megvastagodott, az alsó részen pedig kiöblösödik. Az oszloplemez mintegy félkör formájú, a szájadékba ferdén, mélyen benyúlik. A bazális szél és a palatális szél kívül majdnem egyenes, belül viszont erősen benyomott vastag szegőlécek találhatók. A palatális szegőléc gyakran 2-3 púpra van felosztva, és a palatális szél mintegy 2/3-át vagy felét foglalja el. A bazális szegőléc a bazális szél közepén annak 2/3-át foglalja el. A bazális szegőléc két oldalán a szélek nincsenek megvastagodva, és enyhén kifelé hajlanak. Profilból a szájadék parietális szélének közepe kissé, az oszlopszél felső része pedig erőteljesebben előre domborodik. Összehasonlítás: Az Agardhiella genuszon belül csupán az A. banatica fajnak van hasonlóan trapéz alakú szájadéka. Ennek viszont hiányzik a parietális lemeze, és gyengébben fejlett a paritalkallusza. Az infraparietális redője viszont erőteljesebb, de e redő és az anguláris redők között sohasem találunk más redőcskéket. Az A. banatica fajnál hiányoznak a basális és a palatális szegőlécek. Az oszloplemeze csak alul megemelkedett, a felső részen viszont befordul az oszlop mögé. Az A. banatica oszlopszéle nem szélesedik ki, és profilban majdnem egyenes. A oszlopszél felső végét egy vályú alakú mélyedés választja el az infraparietális redőtől, ami az A. tünde fajnál nincs. A fajt a többi Agardhiella fajtól a trapéz alakú szájadék és a széles palatális, illetve a bazális szegőlécek alapján könnyen megkülönböztethetjük. Megjegyzések: A Sohodol-szurdokban (Runcu-tól északra) gyűjtött példányok kicsit karcsúbbak, a szájadék alakja trapéz, a bazális szél többé-kevésbé merőleges a héj tengelyére, a palatális szegőléc a palatális rész felén húzódik végig, és a 56 DELI 2010. 315. 34
