A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 35. (Békéscsaba, 2012)
Deli Tamás: Agardhiella kutatások eredményei a Kárpátokban. A Munkácsy Mihály Múzeum puhatestű (Mollusca) gyűjteményének Agardhiella anyaga
Deli Tamás Jud. Mara Mure§, Ticáu, Somo§, left side sand-beach, leg: Domokos, Lennert, 2007. 05. 25., MMM 90659/1. Agardhiella reinhardti (Zilch, 1958) (9. tábla) Az A. grossui mellett a másik, oldalról jelentősen benyomott és ezáltal leszűkített szájadékú kárpáti faj. A Kárpátok délnyugati részének több völgyében is előforduló faj a széles körű kutatások ellenére is rendszerint csak nagyon kevés példányszámban került elő, míg mellette más fajok tömegesek voltak. A rendkívül korlátozott példányszám ellenére nagyfokú és emiatt sokszor megtévesztő változatosságot mutat (11. tábla 3,4). A héj jellemzése: A héj hengeres, gömbölyded csúccsal rendelkezik. Az embrionális rész 1,75-2 kanyarulatból áll, sima vagy gyengén szemcsézett, a héj többi része bordázott, az utolsó kanyarulaton 64-71 (13-15/mm) borda van. A kicsiny bordácskák a főbordák között foglalnak helyet (csak erősebb nagyítással láthatók). A héj 6,5-7 kanyarulatból áll, az utolsó 50-54%-át teszi ki az egész héj hosszának. A köldök nagyon szűk. A szájadék jól fejlett infarparietálist és angulárist tartalmaz, mindkettő a szájadék belső része felé halad. A parietális részen további rövid re- dők vannak. Nagy, kissé hajlott oszloplemez található mélyen a szájadékban. A szájadék U alakú, és szemből nézve kissé ferde, némileg kiszélesedik a basális és oszlop oldalon. A szájadék felső része egy erős parietál kallusszal csatlakozik, a szájadék jobb felső szélén egy rövid szinulusz található. A palatális fal felső 1/3-ad része befelé hajlik, a széle nem vastagszik meg a hajlásnál. A palatális fal alsó 2/3-ad része erősen benyomott, és kiszélesedik a külső oldalon. Oldalról nézve a külső szájadékszél kissé kifelé hajlott, és a szájadék oszlopszéle hullámos, felső része erősen kifelé hajlik. A héj magassága 4,4-5,8 mm, szélessége 1,6-1,9 mm. Összehasonlítás: Ez a faj meglehetősen hasonlít az A. grossui fajhoz, de különbözik a sokkal jobban benyomott palatálisával. A szájadékszél az összes oldalon kifelé hajlik, és sokkal mélyebb a szinulusza. Az oszloplemez egyenes és sekély. Az A. grossui köldöke sokkal szűkebb, külső szájadékszéle jobban kifelé hajlik oldalról nézve, és az oszlopfal alsó része egyenes, nem hullámos, mint az A. reinhardti esetében. A Kárpátokon kívül élő hasonló fajok egyike a nemrég leírt A. serbica. Feltehetőleg közeli rokon faj, amely dél felé váltja fel az A. reinhardti fajt. A többi rokon faj messze délnyugaton, elsősorban mediterrán környezetben fordul elő (A. stenostoma, A. zoltanorum). Megjegyzések: Az A. reinhardti egy elég ritka faj, és könnyen el lehet különíteni rokonától, az A. grossui fajtól, unikális héjmorfológiai jellemzői által. Subái54 részletesen megvizsgálta a Grossu et Negrea55 által leírt Arg na (Agardhiella) 54 SUBÁI 2011. 110. 55 GROSSU-NEGREA 1968. 728. 32
