A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 35. (Békéscsaba, 2012)
Novák László ferenc: Táj, település, társadalom változásai a Körösök vidékén
Táj, település, társadalom változásai a Körösök vidékén Szarvas határterülete 1930 és 1970 között közel tízezer hektárral csökkent hatezer fővel. A külterületi népesség ebben az időszakban 12 397 főről 5223 főre apadt, 2000-ben pedig már csak ennek közel fele, 2487 élt külterületen. A vizsgált települések közül Szarvason található 2000-ben a legnagyobb külterületi népesség, de Gyomaendrődön is jelentős volt a száma. Békésen és Mezőbe- rényben elenyészővé vált a tanyasi lakosság. Szarvas és Gyomaendrőd esetében megállapítható, hogy az egykori szőlőterületeken, szőlőskertekben lakik a külterületi lakosság zöme (Ezüstszőlő, Érparti szőlők, Sirató, Rózsási szőlők, Décsi Oszolok, illetve az Öregszőlők), ugyanakkor a települések központjához közel fekvő területeken maradt meg a lakosság, mint például Endrődön a vasúthoz közel eső Nagylaposon, a központhoz közeli Páskumi tanyákon, Öregszőlőben; Mezőberény- ben az egykori, városhoz közeli régi szőlőterületen, az Ókertben s az Ugarföldeden; Szarvason a nagyobb utak mentében. A 20. század végére, közel fél évszázad alatt végleg megszűnt a paraszti gazdálkodás, s ezzel megszűnt a föld népességeltartó és -megtartó képessége. Az egyes települések - ma már városok - lakóközponttá váltak, hagyományos mezőgazdasági funkcióval nem vagy alig rendelkeznek. Eluralkodtak a tömblakások is, amelyek a lakásfunkciót erősítik. Az ipari termelés, szolgáltatóipar, kereskedelem stagnál, nagy a munkanélküliség, jelentős mértékű a fiatalság elvándorlása. Az 1990-es politikai fordulat, ún. rendszerváltozás után nem kezdődött meg az intenzív, kisüzemi mezőgazdálkodás regenerálódása, sőt, a korábbi termelőszövetkezeti viszonyok között virágzó háztáji gazdálkodási rendszer is megszűnt. Érdemes utalnunk arra, hogy itt Békésben Zsíros Géza kezdeményezte a Kisgazdapárt részéről az 5 hektár nagyságú birtokrendszer kialakítását, amely megmenthette volna e vidék népességét is.36 Az 1990-es évek végén meghirdetett „családi gazdálkodás” értelmetlenné vált: a 300 hektárban (600 kát. hold) maximált földbirtok a nagyüzemi, árutermelő gazdálkodást erősítette; az önellátást, a vidék népességmegtartó képességét is biztosító, valóságos mezőgazdasági termelőtevékenységet nem. A nagyüzemi gazdálkodás alapja a gépesítés. A drága gépek (traktorok, ekék, vetőgépek, kombájnok stb.), a költséges üzemeltetés, a mindegyre dráguló üzemanyag, a szerves trágyázás visszaesése, a drága műtrágya, a gyomirtó szerek nélkülözhetetlensége, az állattenyésztésben a drága tápszerek nagyon költségessé teszik az iparszerű mezőgazdasági termelést. Összegzésként megállapíthatjuk, hogy évszázadok során hatalmas változások következtek be vidékünkön. Átalakították a táj képét. Az árvízmentesítéssel, folyószabályozással gyarapodott rossz minőségű, szikes földterület napjainkban már 36 Napjainkban ismét kormánypolitikai kérdés a családi gazdálkodás erősítése. Megítélésünk szerint a fiatalság számára 5-10 hektáros földbirtok juttatása, állami támogatás (haszonállatok, gépek, műtrágya beszerzése, szakirányítás, termelési és értékesítési szövetkezetek létrehozása, adókedvezmény) elősegíthetik a kisüzemi mezőgazdálkodást, amely nemcsak meg, de el is tarthatja a vidék lakosságát, újra virágzó falvak és mezővárosok gazdagíthatják az Alföldet, Kárpát-Európa hagyományos „éléskamráját”. 215
