A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 35. (Békéscsaba, 2012)
Deli Tamás: Agardhiella kutatások eredményei a Kárpátokban. A Munkácsy Mihály Múzeum puhatestű (Mollusca) gyűjteményének Agardhiella anyaga
Agardhiella kutatások eredményei a Kárpátokban Agardhiella caesa (Westerlund, 1871) (2. tábla) Elsősorban a Kárpátok délnyugati részének viszonylag szűk elterjedésű faja, de ismert egy elszigetelt északnyugati bulgáriai lelőhelye is. Kinézetében és a héj méretében is meglehetősen változatos. Bár héjkarakterek tekintetében felvetődött az A. caesa és az illyr területek A. truncatella fajának, valamint az A. armata fajnak egy fajjá való összevonása,24 de részben állatföldrajzi, részben élőhelyválasztási tulajdonságaik miatt indokolt őket külön fajként kezelni. Az. A. truncatella areája messze a nyugat-balkáni részeken található, és az adatok alapján nem kifejezetten réslakó faj, amit az is mutat, hogy az eddigi ismeretek szerint a genusz egyetlen nem vak faja. A Kárpátok délnyugati részén több helyen átmeneti alakok nélkül él egymás mellett az A. caesa és az A. armata, így faji különállóságuk egyértelmű. A fajt az érvényes leírást követően a közelmúltig - Subái25 Agaradhiella revíziójáig - az A. parreyssi változataként kezelték. A román szerzők26 munkáikban az eredeti leírás alapján használják a taxon nevét: A. parreyssi ssp. caesa. Subái27 munkájában már külön fajként kezeli, és rámutat, hogy a faj eredeti típuspéldányai sem a múzeumokban, sem különféle intézményekben nincsenek meg, valószínűleg elvesztek. A héj jellemzése: A héj hosszúkás, gömbölyded csúccsal rendelkezik, az embrionális rész 1,75-2 kanyarulatból áll, gyengén rücskös. Az utolsó kanyarulat a héj hosszának az 51-62%-át teszi ki. Köldöke szűk. A héj függőleges skulpturával rendelkezik, az utolsó kanyarulaton 52-92 (14-18/mm) db borda található. A szájadékán egy erős infraparietális és egy gyengébb anguláris van, mindkettő a szájadék belseje felé mutat. A szájadék szemből U alakú, alsó 2/3-ad részén kissé kiszélesedik. A felső széjadékperem egy erős parietál kalluszhoz kapcsolódik, amely az oszlopfalnál egy kissé erősebbé válik. Az oszlop alsó részén gyengébb az oszloplemez. A szájadéknak rövid szinulusza van. A palatális szájadékszél felső része kissé hajlott, néha fogszerű kiemelkedés van a középső részén. Oldalsó nézetből a széjadék széle kissé hajlott, az oszlopfal széle majdnem egyenes. A héj magassága 3,7-6,4 mm, szélessége 1,4-2,2 mm. Összehasonlítás: A Kárpátok délnyugati mészkővidékein élő A. armata fajjal való rokonsága egyértelműnek látszik, de hiányzik az A. armata fajra jellemző parietális lamella. Az A. caesa bizonyos példányainak (különösen a Motru folyó vízgyűjtőjében) szájadék alakja kezd rombuszszerűvé válni, és némileg emlékeztetnek a Cserna-völgy A. banatica fajának példányaira (amelynek szájadékában a parietális falon szintén csak az infraparietális és anguláris van meg, és hiányzik a parietális lamella). A Cserna-völgyben azonban tipikus A. caesa egyedeket lehet ta24 SUBÁI 2011. 87. 25 SUBÁI 2011. 85. 26 GROSSU-NEGREA 1968. 724; GROSSU 1987. 242. 27 SUBÁI 2011. 85-87. 19
