A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 35. (Békéscsaba, 2012)
Novák László ferenc: Táj, település, társadalom változásai a Körösök vidékén
A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 35 (2012) 197-234. TÁJ, TELEPÜLÉS, TÁRSADALOM VÁLTOZÁSAI a Körösök vidékén- Novák László Ferenc Vizsgált térségünk a Körös-Maros-Tisza köze, közelebbről a Békés és Szarvas közötti terület, közrefogva Mezőberényt, Gyomát, Endrődöt. E vidék a békés- csanádi löszhát része, amely az Alföld legjobb minőségű, termékeny fekete talajú területe. A Fehér- és Fekete-Körös a Szana-zugnál egyesül, majd Gyomától alkotják a Sebes-Körössel a Hármas-Köröst. A folyótól északra eső terület lapos, árvíz járta terület volt, a Sárrét világa, a 19. század végi folyószabályozási munkálatokig. Főleg legeltetésre volt alkalmas rossz, szikes talaja miatt, de a magasabb, hátasabb részeken, halmokon a földművelés is fontos szerepet játszott az agráriumban. A folyótól délre húzódó, magasabb, termékeny talajú térszín a földművelő gazdálkodást teremtette meg. A szurokfekete föld, a kotus talaj is megtalálható, amely - mint például Mezőberényben a Laposi kert - a kertművelés számára biztosított lehetőséget (1. kép). A 19. század végét megelőzően a természetes táj képét a kanyargó folyó határozta meg. A lassú vízfolyás hatalmas kanyarulatokat írt le (morotva) zugokat hozva létre. Békésen a Szecsen-, Kallós-, Székes-zug, Bika-, Békés-, Bodzás-zug, a Fekete-Körösnél az Itató-, Medvés-, Pete-, Takács-zug, a Határ-, Ludadi-, Povád- zug,1 Mezőberényben a Templom-zug, Gyomán kelet-nyugat irányban a Nádas-, Szoros-, Karafás-, Recsegés-, Pocos-zug, Zöld-, Rév-lapos, Juhos fenék, Németzug, Endrődön pedig a Fűzfás-, Rév-, Harcsás-, Bana-, Szolga-, Takács-zugja, Kis állás. Szarvason többek között a Bika-zug, Örmény-zug. A folyó fontos szerepet töltött be a települések életében. Elsősorban ivóvizet biztosított az emberek és állatok számára, halgazdagsága az élelmezésben, piaci kereskedelemben játszott fontos szerepet. A közlekedés sem elhanyagolható tényező. Érdekesség, hogy a bihari hegyekből tutajon úsztatták le a fát. Az endrődi asszonyok Gyomára jöttek férjeik elé, s a Révlaposon kikötött tutajosoknak hozták az ebédet, mert a folyó lomha folyására jellemzően csupán másnap köthettek ki Endrődön a Rév-zugjában.2 A rendszeres áradások gyakori kiöntésre késztették a folyót. Az árvíz rendre elöntötte a folyótól északra húzódó laposabb fekvésű területeket (Gyomán a Zöld-, Csergettyű-lapos, Kölesfenék, Nagy állás, Pósár, Póhalom; Endrődön a Sima, Csej- te pusztákat; Mezőberényben a Kereki pusztát). Az utolsó 1881-es nagy árvíz után 1 SZABÓ- SZABÓ 1983. 136-174. 2 TÁBORI 1967. 41-69; NOVÁK 1977. 509. 197
