A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 35. (Békéscsaba, 2012)

Deli Tamás: Agardhiella kutatások eredményei a Kárpátokban. A Munkácsy Mihály Múzeum puhatestű (Mollusca) gyűjteményének Agardhiella anyaga

Deli Tamás

korlátozott számban voltak tanulmányozhatók a héjak. Fajaik többségét barlangi üledékekből vagy folyók hordalékából (uszadék) írták le.15

Az Agardhiella fajok héja henger alakú, csúcsuk lekerekített. Embrionális kanyarulataikat leszámítva bordákkal erősen vagy gyengébben ellátottak. A héj átlátszó, színtelen, ahogy a lágy részeik is áttetszőek, pigmentálatlanok. A Kárpátok területén nem élő A. truncatella kivételével az élő alakban is tanulmányozott taxo- nok vakok. Csupán néhány fajnak ismert a lágyrésze (A. dabovicii, A. langaleta, A. domokosi, A. crassilabris, A. lamellata). A többi faj esetében eddig csupán héjak kerültek elő, így csak feltételezzük vakságukat és pigmentálatlanságukat. Bordázatuk és méreteik fajon, sőt egy adott lelőhelyen belül is rendkívül változatos lehet. A juvenilis héjak elkülönítése többnyire lehetetlen, de legalábbis nem megbízható.16 Csak a kifejlett egyedek ép szájadéka alapján lehetünk biztosak a fajok azonosításában.

A Kárpátok Agardhiella fajai

Agardhiella armata (Clessin, 1887)

(1. tábla)

Az Agardhiella armata egy nagy elterjedésit faj, amely ennek megfelelően meglehetősen változatos. A faj első példányait a Bielz17 gyűjteményben mint Pupa truncatella var. találjuk. Clessin18 valószínűleg lemásolta Bielz leírását, ahogy ezt tehette az A. lamellata leírása esetében is. Clessin gyűjteményében ugyanis nem találhatók típuspéldányok, és valószínűleg nem is látta ezeket.19 Az érvényes leírást követően a közelmúltig - Subái20 revíziójáig - az A. parreyssi változataként kezelték a taxont. Grossu21 munkáiban az eredeti leírás alapján használja a taxon nevét, viszont 2 új fajt ír le {A. densicostata, A. nana), amelyek a legújabb kutatások szerint nem mások, mint a nagy elterjedésű és változatos Agardhiella armata faj élőhelyi formái.22

A héj jellemzése: A héj hosszúkás, gömbölyded csúccsal rendelkezik. Az embrionális rész 1,75 kanyarulatból áll, sima vagy kissé pontozott. A kanyarulatok száma 5,5-7,75 db, az utolsó kanyarulat a héj hosszának a 40-60%-át teszi ki. Köldöke szűk, hosszúkás, résszerű. A héj bordázott, az utolsó kanyarulaton 50-84 (12-26/mm) db borda található. A kisebb bordák a főbordák között láthatók (erősebb nagyítás szükséges). Az utolsó kanyarulaton ritkán egy vékony spirálmintáza15 GROSSU-NEGREA 1968. 721-734; GROSSU 1986. 7-11.

16 SUBÁI 2011. 278.

17 BIELZ 1867. 97.

18 CLESSIN 1887. 247.

19 SUBÁI 2011. 83.

20 SUBÁI 2011. 77-121.

21 GROSSU-NEGREA 1968. 724; GROSSU 1987. 243.

22 SUBÁI 2011. 83-84.

16