A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)

Medgyesi Pál: Szarmata kori csontfésű a Biharugra, Nyugati határszél lelőhelyről

Medgyesi Pál

riink jelenleg. Az egyik a Békéscsaba, Felvégi-legelő nevű lelőhelyről származik,21 a másik a most tárgyalt biharugrai fésű.22 Az S. Thomas által felállított tipológia szerint a biharugrai fésű a III. típusba tartozik. Ez azonos a Pintye Gábor által leírt

III. típussal, melybe a púpos hátú fésűket sorolta.23 Fésűnknek egyetlen, telepen előkerült Kárpát-medencei párhuzamát ismeri Pintye G., mely Nyíregyháza-Oros, Úr- Cserétől északra, az M3 Keleti elkerülő út 33. lelőhelyről, a 213. objektumból került elő.24 Ennek mindössze egy fogazott lemeztöredéke maradt meg, így komolyabb elemzésre nem alkalmas. A Nyíregyháza-orosi településrészlet több objektuma valószínűleg a hun korban is használatban volt, ami a fésű korára utalhat.25 S. Thomas szerint a típus Duna-vidéki variánsa a késő császárkor második felére, a Kr. u. 5. század első felére jellemző.26 T. Bíró Mária a típus elterjedését a Kr. u. 4. századra teszi.27 Pintye Gábor a púpos hátú fésűket a Kr. u. 4. századra, az 5. század első felére keltezi, ezt a kormeghatározást adja a biharugrai fésű tárgyalásakor is.28

T. Bíró Mária szerint a púpos hátú fésűk a dél-oroszországi és a Balkánon előkerült gót temetők jellegzetes leletei.29 Ugyanakkor megállapítja, hogy a púpos hátú fésűket (a kétoldalas, sűrűfésűkkel, a háromszög alakú, fogólapos és a Maros- szentanna-Csernyahov típusú fésűkkel együtt) Pannóniában is gyártották a Kr. u. 4. század végén, az 5. század elején.30 Ordacsehi határában egy késő római csontfaragó műhely feltárásakor a félkész csontok mellett több púpos hátú csontfésű is előkerült.31 A púpos hátú fésűk készítésének nyomait ismerjük az Ózd-Stadion lelőhelyről32 és a csehországi Zlechovból is. Az utóbbi lelőhely a Marosszentanna-Csernya- hov-kultúrkörhöz kapcsolódik, a Kr. u. 4. századból.33 A szarmata területen előkerült csontmegmunkáló műhelyre utaló nyomok alapján az is joggal feltételezhető, hogy a szarmaták nemcsak a rómaiaktól, vandáloktól, kvádoktól és a Marosszent- anna-Csernyahov műveltség területéről szerezték be a fésűket, hanem maguk is gyártották őket.34

A biharugrai fésű fogólemezét kipótolták, megjavították. Ezáltal a fogó egyik oldala egy lapból készült, ami a púpos hátú fésűkre jellemző. A másik viszont, a

21 MRT 10. 2/1. lelőhely; RKM 2002. 181; MEDGYESI-PINTYE 2006. 62, 65-69; PINTYE 2009. 185. és 14. kép 3.

22 RKM 1999. 172; PINTYE 2009. 185.

23 PINTYE 2009. 166, 185.

24 PINTYE 2009. 176, 188 és 12. kép. 1.

25 RKM 2004. 254-255.

26 THOMAS 1960. 11-112.

27 BÍRÓ 1994. 39.

28 PINTYE 2009. 185.

29 BÍRÓ 2000b 173.

30 BÍRÓ 2000a 88.

31 RKM 2006. 251; NÉMETH 2007. 43; OTTOMÁNYI 2008. 153.

32 PÁRDUCZ-KOREK 1958. VII. t. 1, 3, 6, 7; SALAMON 1976. 208. 16. jegyzet.

33 PINTYE 2009. 183.

34 PINTYE 2009. 183.

80