A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Brauer-Benke József: A tárogató története
Brauer-Benke József síp és a fistula-süvöltő megnevezések is. Ez legalábbis azt feltételezné, hogy a gayd és a síp eltérő hangszertípus volt. Azonban Király Péter a 15-17. századi hangszerterminológiákat vizsgáló cikkében kihangsúlyozza, hogy a szótárak és szójegyzékek összeállítói a latin hangszerneveket sokszor teljesen ellentmondó tartalmú magyar kifejezésekkel adták vissza.46 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára különválasztja egymástól a középkori gayd kifejezést és a magyarországi délszláv népcsoportok dudára vonatkozó gajda elnevezését, amely csak később került a magyar nyelvbe.47 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a síp szavunk legkorábbról személynévként az 1138-1329 közötti időszakból „In villa Cuppan...Sípus” alakban ismert.48 A 13. századtól a Sípos személynév, majd családnév országszerte kimutatható.49 Ehhez még hozzájárul a tihanyi apátság 1211 -es összeírásában szereplő syquid-chikuid- Sikítő alak, amelyről Ecsedy Ildikó kimutatta, hogy síp jelentésű.50 Valószínűleg ide sorolható a Sipölc, Sipőcz alak is, amely a 15. századtól adatolható családnév.51 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára nem adja meg a szó származását, de nem valószínűsíti az ugor egyeztetést vagy a török származást. Kiemeli viszont, hogy a magyar sípos kifejezés a katonai terminológia elemeként több szláv nyelvbe is átkerült, és a régi orosz nyelvemlékekben cunoui alakban az oboához hasonló fúvós hangszert jelöl.52 Ebből kifolyólag nem zárható ki, hogy a magyarság már a honfoglalás előtt megismerkedhetett a duplanyelves nyelvsíptípusokkal, és a hangszertípus általuk terjedt el a Kárpát-medencében. Szintén nem kizárható, hogy Nyugat-Európában is magyar nyelvterületről vették át. Ezek alapján eredetileg a duplanyelves nyelvsípok elnevezése volt a síp, és a gayd kifejezéssel egy ettől eltérő, valószínűleg szimpla- nyelves nyelvsípot jelölhettek. A szimplanyelves népi klarinétok nemcsak hengeres furatúak lehettek, mert a regölést kísérő kónikus fúratú „regőssípokat” Sárosi Bálint szerint szintén szimpla nyelves síppal szólaltatták meg.53 A síp szó a későbbiekben is leginkább a duplanyelves nyelvsípok jelzős formáinak jelölésére szolgált, mint a töröksíp, németsíp, lengyel síp, tárogató síp stb. A gayd kifejezést a későbbiekben Európa keleti részén a szimplanyelves dudatípusok jelölésére alkalmazták, Spanyolországban viszont a duplanyelves dudatípus, Észak-Afrikában pedig leginkább a duplanyelves nyelvsípok elnevezésévé vált. Egyiptomban viszont a szimplanyelves nyelvsíp megnevezése még mindig a ghíta, míg a duplanyelves nyelvsípok elnevezése a mizmár. 46 KIRÁLY 1987. 31. 47 TESZ I. 1967. 1013. 48 TESZ III. 1976. 544. 49 ZOLNAY 1977. 307. 30 ECSEDY 1960. 88. 31 SZAMOTA-ZOLNAY 1902-1906. 846. 32 TESZ III. 1976. 544. 33 SÁROSI 1998. 95. 288
