A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Brauer-Benke József: A tárogató története
A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34 (2011) 281-310. A TÁROGATÓ TÖRTÉNETE - Brauer-Benke József A kuruc kori tárogató a nyelvsípok családjába a „népi oboák” vagy salmejek közé tartozik. A népi klarinétoktól abban különbözik, hogy a sípjai duplán hajtott nádnyelvből vannak kialakítva. A német salmej vagy francia chalumeau szó a nádsíp jelentésű középkori latin colomaula-calamaula-chalemelle-shawm formákból alakult ki.' A kifejezés a görög „vízi nád” jelentésű Kalapot; alakra vezethető visz- sza. A szimpla és a dupla nádnyelvek anyagául szolgáló óriás nád (Arundo dorax) az egész mediterrán és kisázsiai térségben ismert, és általánosan a nyelvsípok anyagául szolgál. A duplanád másként viselkedik, mint a szimpla nádnyelv, mert a Bernoulli- erő hatására (a szűkületen átáramló levegő nyomáscsökkenése miatt fellépő szívóhatás) a duplanádnyelv gyors csattanásszerű összezáródást produkál, és teljesen ösz- szezáródik.1 2 A teljes összezáródás miatt relatíve alacsony fúvási nyomásnál is nagy marad a felhangtartalom, és a hangszertípus hangosan szólal meg. Mivel a salmejek éles, erős hangon szólnak, rendszerint szabad téren játszanak rajtuk. A fúvós hangszerekről általában is elmondható, hogy csak külső térben használták őket. Erre utal a salmejből kifejlesztett oboa francia elnevezése is (hautbois-hangos fa). A francia szót az angolok betű szerint vették át, és átalakították hautboy, ill. hoboy formára.3 Az angol kifejezést vették át az olaszok, és így alakult ki az oboa változat. Mivel a klasszikus zenében alkalmazott duplanádnyelves, záró- és nyitóbillentyűzettel ellátott oboának több altípusa is kialakult (oboa d’amore, oboa da caccia) ezért az oboa kifejezés a salmej-félékre csak népi oboa formában alkalmazható. A népi salmejek furata lehet hengeres vagy kúpos. A kettő közötti különbség, hogy a hengeres furatú szélesebb, míg a kúpos furatú keskenyebb nádsípot kíván. A Kaukázusban elterjedt örmény, grúz és kurd duduk szintén duplanádnyelves, hengeres furatú népi salmej. Valószínűleg a törökök által terjedt el, és a görög duplanádnyelves monaulosz tekinthető a korai formájuknak. A duduk elnevezés a Balkánon valószínűleg névátvétel folytán az ajaksípok családjába tartozó furulyaféléket jelöli. Ahogy más esetekben is tapasztalható, a terminológiák túlélik az eredeti eszközt, és az eredeti elnevezések átkerülhetnek a később megjelenő hangszertípusra is. Ez a tendencia főleg a rokonhangszerek között figyelhető meg. Az Ung me1 GALP1N 1965. 120. 2 PAP 1994. 187. 3 BAINES 1977. 280. 281
