A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)

Czirók Zoltán: Egy repülőszázad viszontagságai Aradtól Békéscsabáig (1918-1919)

Czirók Zoltán Dunavecsén. Megsegítésére Albertfalváról érkeztek, és a gépet leszerelve Pestre vitték - mint kiderült, a vízhűtő volt lyukas.5 Miután november 10-én az újvidéki reptér elveszett a magyar katonai vezetés számára, nyilvánvalóvá vált, hogy az aradi repülőteret is ugyanez a veszély fenye­geti. Medvey őrnagy jelentése szerint, mivel „e repülőterünk a lapokban közzétett demarkációs vonalon kívül esik, így tehát igen nagy hordereje lenne, hogy a repte­rünket megmenthessük, miután ez az egyetlen, ahonnan Erdélybe kiszállhatunk”. Szükség esetén azonban kilátásba helyezték az aradi felszerelés Szegedre történő áthelyezését, de ebben az esetben is maradt volna egy különítmény 3-4 géppel és legénységgel a légiposta és a közbiztonság biztosítására.6 Az aradi géppark volt a legnagyobb a magyarországi pótszázadok közül: a 9. repülőpótszázad 38, a 15. repülőpótszázad pedig 31 repülőgéppel rendelkezett. Ezekből az előbbinél egy Hansa-Brandenburg C.I és két Hansa-Brandenburg B.I, az utóbbinál egy Hansa-Brandenburg C.I és három Hansa-Brandenburg B.I volt fel­szállásra kész - e típusok a korban még viszonylag modernnek, de mindenképpen használhatónak számítottak.7 A startkész gépek közül több is arra várt, hogy a re­pülőpostát a fővárosba szállítsa, de napokon keresztül köd és eső tette lehetetlenné a felszállást. November 11-én Aradon 15 altiszti pilóta , négy sofőr és 63 főnyi le­génység volt, de a parancsnokság további legénység kirendelését kérte, mivel a re­pülőtér a várostól nyolc kilométerre, teljesen védtelenül feküdt. Ugyanakkor a ko­rábban itt szolgálók maradására alig lehetett számítani, mert az illetmények szabá­lyozására nem került még sor, és ígéretet sem sikerült kicsikarni erre vonatkozólag. Ez a nap egyébként is mozgalmasan alakult: egyrészt egy 20 orosz repülő­gépből és három motorból álló, a reptérre beérkezett szállítmányt továbbítottak Al­bertfalvára, másrészt folyamatos forgalmat bonyolítottak a lugosi reptérről érkező repülőgépek. A délután folyamán a horvát illetőségű Alfons Veljanic századost, a 9. pótszázad parancsnokát utasították, hogy századát adja át Kónya hadnagynak - ő pedig, mivel mindenáron a magyar hadsereg kötelékében akart szolgálni, jelentkez­zen a helybéli állomásparancsnokságnál. Emellett pedig egy őrmester - nem tudni mi okból - felgyújtotta a benzin raktárt, akit ezért letartóztattak és agyonlőttek.8 Másnap, 12-én látott napvilágot az újonnan felállítandó magyar repülőcsapa­tok intézményrendszerét szabályozó rendelet, amely szerint a budapesti székhelyű légi csapatok parancsnoksága két csoportparancsnokság fölött diszponált - közülük az egyiket Arad székhellyel tervezték. Az aradi csoportparancsnokság alá tartozott elvileg az aradi I. és II., valamint a szegedi repülőosztály, vagyis a három repülő­pótszázad szinte egy az egyben átalakult volna az új repülőosztályokká, azzal a ki­5 HL, PDF iratai. 57/Lü. - 1918. 29. d. 6 HL, PDF iratai. 76/Lü., 87/Lü. - 1918. 29. d. 7 HL, PDF iratai. 79/Lü. - 1918. 29. d. A 9. repülőpótszázad gépei közül 15 Hansa-Brandenburg B.I, kettő Hansa-Brandenburg C.I, valamint 21 orosz eredetű Anatra Anasal típusú gép, míg a 15. repülő­századnál 14 Hansa-Brandenburg B.I, kettő Hansa-Brandenburg C.I, valamint 15 Anatra Anasal típusú. 8 HL, PDF iratai. 125/Lü. - 1918. 29. d. 252

Next

/
Thumbnails
Contents