A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)

Deli Tamás - Lodmáyer Nelli: A nagy gombafű - Androsace maxima L. - gyomai populációjának állományváltozásai 2008 és 2011 között

A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34 (2011) 23-37.

A NAGY GOMBAFŰ - ANDROSACE MAXIMA L. - GYOMAI POPULÁCIÓJÁNAK ÁLLOMÁNYVÁLTOZÁSAI 2008 ÉS 2011 KÖZÖTT- Deli Tamás - Lobmáyer Nelli Bevezetés

A Békés-Csanádi-löszháton eredetileg zárt tölgyesek, a szárazabb részeken pedig pusztákkal és pusztai cserjésekkel borított erdők mozaikjai sorakoztak. Mára az erdőknek hírmondója sem maradt, de az eredeti löszpuszták és löszcserjések növényzetéből is alig maradt néhány négyzetméter.

A legjelentősebb dél-alföldi pusztagyepek Battonya és Csorvás környékén maradtak fenn dűlőutak mezsgyéjén, vasúti töltések oldalán, kurgánokon. Ezek az apró szigetek pótolhatatlan és egyedülálló botanikai ritkaságokat őriztek meg.1 Ilyen, fokozottan védett maradványnövényünk a bennszülött erdélyi hérics (Adonis x hybrida) és a bókoló zsálya (Salvia nutans). Védett növények közül térségünk löszgyepfoltjain virágzik a tavaszi hérics (Adonis vemalis), a macskahere (Phlomis tuberosa), a szeny- nyes ínfű (Ajuga laxmanii), a kék atracél (Anchusa barrelieri), a pusztai meténg (Vinca herbacea), a vetővirág (Sternbergia colchiciflora) és a nyúlánk sárma (Omithogalum pyramidale), de lehetne még folytatni a sort. A löszcserjések karakterfaja, a törpemandula (Amygdalus nana), ma már igazi kuriózum.

A löszfalnövényzet eredetileg nem a síkvidéki tájak jellemző vegetációja lehetett, hanem a hegylábi és dombvidéki löszvidékeké. Az ember tájátalakító munkájának köszönhetően azonban fajaik megjelentek az Alföldön is. Erre utal a taréjos tarackbúza (Agropyron pectinatus) számos előfordulása kurgánokon, földvárakon és gátak oldalain. A nyílt löszgyepfoltok és löszfalnövényzet máig fennmaradt ritka növényeit, mint például a seprőparéjt (Bassia sedoides) vagy a nagy gombafüvet (Androsace maxima) is hasonló, mesterséges építmények gyepjeiben találjuk.1 2 A legrégibb és ennél fogva a legjobb ilyen vegetációs foltok kurgánokon, egykori földvárakon (Tatársánc, Ördögsánc) fordulnak elő. Sajnos ezek jó részét beszántották, talajukat részben elhordták, másik részük pedig becserjésedett, s rajtuk jellegtelen bozótos, idegen és invazív fásszárúak (akác, bálványfa, kökény stb.) jelentek meg, kiszorítva a kialakult sztyepp- és erdőssztyeppfoltokat. Mára nagyon kevés kurgá- non találjuk meg a környezetük egykori növényvilágának elemeit, azok is egymástól igen nagy távolságokra szétszóródva, elszigetelten fordulnak elő az Alföldön. Sokkal jelentősebb kiterjedésű, többé-kevésbé összefüggő vegetációt képeznek a folyók mentén létesített árvízvédelmi töltések meredek oldalai. Ezek azonban a kur1 CSATHÓ 2009.

2 JAKAB-TÓTH 2003. 96.

23