A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Seres István: A Sarkadi Csatáry család iratai
Seres István őket. Sarkadot, Szalontát és Bélit, „jó ép rakott épületű városával” saját lakosai égették fel, és hagyták pusztán, hogy a török ne tudjon „beléjük szállni”.33 A korábbi szakirodalom szerint a sarkadi katonaság a fejedelem seregéhez csatlakozott, a fegyvertelen lakosság pedig a környék nádasaiban, erdeiben rejtőzött, és ott várták ki a veszély elmúltát. Véleményünk szerint viszont egyáltalán nem fejvesztett menekülésről volt szó, hanem gyors, de szervezett elvonulás során került sor Sarkad kiürítésére, és Csatáry Bálint végrendelete alapján valószínűbb, hogy sok sarkadi katona az északabbra levő, biztonságosabb területre vitette családját. Az 1698. november 21-én kelt végrendelet is ezt támasztja alá, mely szerint ő is 41 esztendeje szaladt Debrecen városába a török elöl, ami egybe is esik a vár Rákóczi által elrendelt felégetésével és a város pusztán hagyásával. Jellemző egyébként, hogy mindössze Szalárdy szűkszavú leírása tudósít az eseményekről, rajta kívül azonban egyetlen egy írott forrás sem áll rendelkezésünkre az események rekonstruálásához. A régészet azonban itt is tartogat meglepetéseket. 2001 kora tavaszán Sarkadon egy füles bögrében hat, 1642 és 1658 között vert birodalmi aranytallér került elő. Liska András az érmék előkerülését s az azt követő leletmentő feltárását bemutató cikkében jó érzékkel hozta kapcsolatba a komoly értéknek számító kisebb vagyon elrejtését az 1658 őszén bekövetkezett eseményekkel.34 Egy helyi lakos vagy katona rejtette el értékeit, valószínűleg előbb gondosan vászon- vagy bőrzacskóba csomagolva, majd a kis füles bögrébe téve, abban a hi- szemben, hogy azt hamarosan újra előveheti. Erre azonban nem került sor. A pénz gazdája sosem térhetett vissza városába, valószínűleg elesett az elkövetkező két év harcaiban, s feltehetően családja is a távoli vidékre menekült sarkadiak közé tartozhatott. Itt még érdemes kitérnünk arra, hogy a sarkadi várból csak elvétve kerültek elő középkori régészeti maradványok, s azok mind a 16-17. századból származnak. Valószínűleg ezek egy része is az 1658. évi pusztításhoz köthetőek.35 Mindenesetre a sarkadi aranylelet mellett a most közölt iratok is bizonyítják, hogy a város elhagyásakor a helyiek számos értéküket elrejtették. Csatáry Bálint végrendeletének 6. pontjában található egy meglehetősen regényesen hangzó kitétel, mely szerint Sarkadon, a „Kapitány szállása” pincéjében és a vár déli mocsárárkában hetven elrejtett kard várta, hogy megtalálják őket. Ezek megkeresését János fiára és a vejére bízta azzal, hogy egyelően osztozzanak meg rajta! Nos, véleményünk szerint a fegyverarzenál elrejtésére 1658 ősze táján kerülhetett sor, és Csatáry Bálint fiatal emberként jelen is lehetett az eseménynél. Mivel tudtunkkal sem ő, sem a leszármazottai nem tértek vissza Sarkadra az elkövetkező jó évszázad során, a család részéről biztosan nem történt kísérlet az elrejtett holmi feltárására. Édesapja alig egy évre a menekülést követően elesett, arról pedig nem szól a fáma, hogy a fegyverek elrejtésekor jelen levő személyek közül egyáltalán visszatérhetett-e valaki 33 SZALÁRDY 1980. 433, 453. 34 LISKA 2002. 35 SZATMÁRI 1997; SZATMÁRI 1999. 180
