A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)

Seres István: A Sarkadi Csatáry család iratai

A Sarkadi Csatáry család iratai

postamesternek, valamint az előző (István) fiának, Csatáry József kir. szolgabírónak az 1823-ban s az azt követő években lezajlott nemességigazolási vizsgálatának iratanyagát tartalmazza. A Sarkadtól meglehetősen távol élő férfiúk ugyanis a város történetében oly kiváló szerepet játszó két Csatáry János egyenes ági leszármazottai voltak, ennek tudatában kérték Bihar vármegyétől régi nemességük elismertetését! A család korábban sem volt ismeretlen a kutatók előtt, bár elsősorban az irodalom- történeti összefoglalásokban olvashattunk róluk. A Sarkadi Csatáryak közül ugyanis ketten is bekerültek a magyar irodalomtörténeti összefoglalásokba. Sarkadi Csatáry Ferenc arról nevezetes, hogy német nyelvből lefordította, és 1793-ban, Bécsben megjelentette XVI. Lajos francia király életrajzát, forrásainkban azonban nem fordul elő, így egyelőre a családfán elfoglalt helyét sem tudjuk megállapítani.9 Az író neve bekerült Szinnyei József „Magyar írók élete és munkái” című művébe, de a fenti kiadványon kívül ő sem tudott többet elárulni róla.10 11 Vele szemben viszont már jóval többet tudunk Sarkadi Csatáry (Tsatári) János debreceni városi tanácsosról (1730-1782), akinek életét első ízben Horányi Elek (1736-1809) piarista szerzetes foglalta össze a „Nova Memoria” című, Pesten, 1792-ben megjelent munkájában,11 s ezt vette alapul Nagy Iván és Szinnyei József is. A debreceni születésű Csatáry a gimnázium elvégzése után Belgiumban és Szászországban tökéletesítette tudását, s végül Halléban végzett jogot. Hazatérését (1855) követően 27 esztendőn keresztül töltött be szülővárosában különböző hivatalokat. Még Halléban, 1749-ben megjelentette a „Magyarország históriájának rövid summája” című művét, írói munkássága azonban jóval nagyobb volt ennél; Szinnyei József összesen tizenhárom [!] kéziratban maradt magyar és latin nyelvű művét sorolja fel.12 Vele kapcsolatban még érdemes megjegyeznünk, hogy Nagy Iván, majd az ő nyomán Márki Sándor is felvetette, hogy a sarkadi kapitányok családjából eredhetett.13

A család történetének debreceni vonatkozású fejezetét egyébként röviden, de annál alaposabban Herpay Gábor levéltáros foglalta össze 1925-ben. A tudós levéltáros ősrégi debreceni családként mutatta be a Csatáryakat, akik nemességét Bihar vármegye 1765-ben és 1823-ban is igazolta. Ezt követően a városi tanács 1822. február 23-án Csatáry József kir. táblabírónak adott bizonyságleveléből ismerteti annak Debrecenben hivatalt viselt felmenőit, és megemlíti, hogy az 1715. évi országos összeírás alapján Csatáry János Péterfi utcai lakos volt.14

Az 1823 telén megindított nemességbizonyítási eljárás aktája összesen 28 okmányt tartalmaz, melyek egy része a Sarkadon kapitányoskodó két Csatáry Jánoshoz és gyermekeikhez köthető. Az iratok jelentős része a vizsgálat idején készült másolat, viszonylag sok kipontozott résszel, és félreolvasott, elírt szavakkal, tar9 CSATÁRY 1793.

10 SZINNYEI 1893.

11 HORÁNYI 1792. 707.

12 SZINNYEI 1893.

13 NAGY 1858. 109; MÁRKI 1877. 132.

14 HERPAY 1925. 29.

173