A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Martyin Emília: A magyarországi románok bázismúzeuma
Martyin Emília Románok Kulturális Szövetségével és a Magyarországi Románok Kutatóintézetével közösen megrendezett néprajzi táborok keretében végzett munka, valamint a bázismúzeum munkatársainak egyéni gyűjtései által több ezer tárggyal, fényképpel és dokumentummal gazdagodott a gyulai és a békéscsabai múzeumok néprajzi és történeti gyűjteménye. Az elmúlt évtizedekben a következő helyszíneken voltak néprajzi-történeti táborok: Kétegyháza (1976), Battonya (1977), Elek (1978), Méhkerék (1979), Bedő (1980), Kétegyháza (1981), Körösszegapáti (1982), Magyarcsanád (1983), Körösszakái (1984), Pusztaottlaka (1985), Zsáka (1986), Battonya (1987), Pocsaj (1988), Létavértes (1989), Mezőpeterd (1990), Darvas (1991), Vekerd (1992), Sarkadke- resztúr (1993), Nyíradony (1994), Elek (1995), Csorvás (1996), Méhkerék (1997), Bedő (1998), Pusztaottlaka (1999). A táboroknak a gyűjtemények gyarapításán túl egyéb fontos hozadéka is volt. Az azokban résztvevő középiskolásoknak és főiskolai hallgatóknak lehetőségük volt elsajátítani a terepmunka módszereit, közelebbi kapcsolatba kerültek a múzeumokkal, megismerhették a múzeumi munkát. A fiatalok tehát elméleti és szakmai képzést kaptak, ugyanakkor munkájukkal jelentős segítséget nyújtottak a múzeumnak.6 Az 1979-től folyamatosan bővülő román történeti gyűjtemény főként az egyes települések történetére, jeles személyiségeinek tevékenységére vonatkozó tárgyi és dokumentumanyagból áll (5. kép). A tárgyak nagyrészt a két világháború közötti időszakban működő egyesületek, dalegyletek, olvasókörök, kiemelkedő személyiségek tevékenységéhez köthetők. A dokumentumok között egyaránt találhatók iratok, könyvek, nyomtatványok, fényképek, plakátok és sajtótermékek. Különös értéket képviselnek a jeles személyiségek hagyatékai, melyek között megemlíthetjük pl. Miskucza Péter kétegyházi, Csumpilla Demeter békési és Luczai Mláden ma- gyarcsanádi ortodox lelkészek, Szabó Demeter gyulai görögkeleti esperes, Popovics Kornél csorvási jegyző, Domokos Sámuel nyelvészprofesszor, Váncsa Vilmos tanszékvezető, Nyisztor György állami díjas népművelő, Kovács Tivadar népzenész és Nyisztor György néptáncos személyes tárgyait és iratait.7 A történeti kutatások lényeges forrásai a levéltári dokumentumok. A múzeum román történésze a mai magyarországi román közösségekre vonatkozó levéltári kutatásokat végez mind a magyarországi, mind pedig a romániai levéltárakban. Mivel a hazai román közösségekre vonatkozó legteljesebb tárgyi és iratanyag a Magyarországi Román Ortodox Egyház Gyűjteményében található, igen fontos feladat ennek az anyagnak a rendezése, kutathatóvá tétele, amelynek több évtizedes feldolgozó munkáját is a bázismúzeum munkatársai végzik.8 A több ezer tételt számláló, részben a Munkácsy Mihály Múzeum, részben az Erkel Ferenc Múzeum leltárába került néprajzi tárgyak a népélet legkülönbözőbb 6 A néprajzi táborok tevékenységéről, eredményeiről: MARTIN 1999. 54-61. 7 A történeti gyűjteményről részletesebben: CSOBAI 1996. 7-12. 8 CSOBAI-MARTIN 1999. 100-114. 148
