A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Filus Erika: A kiskőrösi szlovák haj- és fejviseletek az 1900-1960-as évek között
Filus Erika A csecsemő korra nézve még nem különböztethetünk meg hétköznapi és ünnepi fej-, illetve hajviseletet. A kisbabák fejére apró, fodros, fehér sifon főkötőt (szí. fékető, csepca, csepjec) tettek, amiből négy-öt váltás volt egy gyermeknek. Kisgyermekkorban sem tért el egymástól a kislányok és a kisfiúk hajviselete. Gyakorlat szerint egyéves koráig nem volt szabad levágni a gyermek haját, különben nem lesz nagykorában szép, sűrű haja, a fogai is kihullanak, vagy a göndör hajú kisgyermek hajából kimegy a hullám, haja később szögegyenes lesz. Az első hajvágás után a családokban eltettek egy-egy kenderfonallal összekötözött fürtöt a sublót (szí. kasznicská) fiókjába emlékül. A haj vágást kézzel hajtós nyírógéppel vagy a nagy ollóval végezték. Más vidékektől eltérően, ahol a kislányok haját egyáltalán nem vágták, Kiskőrösön két, akár három éves korukig rövidre, majdhogynem tarra nyírták őket, hogy dús hajuk legyen nagykorukban.5 Az 1900-as évek legelején iskolás koruktól (6. életév) félkör alakú csontfésűvel tűzték hátra a kislányok haját. Később, az 1930-as évektől kezdve a fejtetőn lévő hajat egy nagy masnival megkötötték, a többit körben lefésülték (1. kép). Ez a hajviselet egészen 10-12 éves korukig jellemezte őket. Akinek hosszabbra nőtt a haja, annak édesanyja egyes vagy kettes fonatba fonta a haját, ünnepre a tarkóhoz vagy a fonat végére színes, legtöbbször piros, fehér vagy rózsaszín szalagokat kötött.6 7 Olyan is akadt, akinek már ebben az életkorban is koszorúba hajlították hátul a két fonatát. De akármilyen is volt a hátihaj, az előhajat középen elválasztva mindig lesimították. Ekkor még nem volt különbség a hétköznapi és az ünnepi fésülési mód között, a frizurát csupán a szalagok tették ünnepélyessé. Hétköznapon sima, egyszerű szalagot, ünnepnapon fehér, kék vagy fréz1 színű selyemszalagot kötöttek. Arra azonban nagyon ügyeltek, hogy a kislányok minden reggel újrafont hajjal menjenek el az iskolába. A kislányok ebben az életkorban még nem tudták egyedül elkészíteni a fonatukat, édesanyjuk vagy idősebb nővérük segítségére szorultak. Később nagy gyakorlatot szereztek a frizura elkészítésében, a nagylányok esetében már a barátnők is besegítettek, de nagyobb ünnepekre még mindig az édesanya készítette el a frizurát. A haj gondozottságát a kiskőrösiek is nagyon fontosnak tartották, felkelés után a lányok első dolga az arcmosás és a haj rendbetétele volt. Kócosán, rendezetlen fonattal még a szobából sem mentek ki, nehogy szájára vegye őket a közösség.8 A lányok 12 éves korukban konfirmáltak, ettől kezdve már nem számítottak gyereknek. Igaz, a nagylányok még nem fogadták be őket maguk közé, de a szimbolikus felnőtté válás külső jegyei - a nagyokhoz hasonló öltözködés; részt vehettek 5 Adatközlő: Andriska Istvánné szül. Sziráczki Mária, 1942. 6 A hajfonat szlovák elnevezését nem őrizte meg az emlékezet. 7 Fréz: lazac rózsaszín, illetve frézia szín. 8 Adatközlő: Szentgyörgyi Józsefné szül. Ba Hona, 1930. 124
