A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Vári Anita: Néhány római mázas kerámia a Dél-Alföldön
Vári Anita környékén is átléphette egy Aquincumból induló római út a Tiszát.89 A csongrádi lelőhely az Intercisából a Körös torkolatát érintő út egyik állomása lehetett.90 Erre utalhatnak itt a nagy számban előkerült római leletek. A III. században, Dácia feladása után ugyan a kereskedelmi kapcsolatok csökkentek, de katonai szempontból a folyók átkelőhelyei és az ezeken átvezető utak megőrizték jelentőségüket.91 A katonai állomásokon lévő rómaiaknak élelmiszer-utánpótlást kellett biztosítani, s az élelmiszer edényekkel együtt jutott a római katonákhoz, így valószínűleg mázas korsókban, tálakban is érkezhettek ételek. Összegzés A mázas kerámiának az egész Római Birodalom területén viszonylag kevés képviselője van. Valószínűleg az előállítás bonyolultsága miatt igen magas ára volt, így kevesen engedhették meg maguknak az ilyen drága terméket. Az eddigi adatgyűjtés azt igazolja, hogy a legtöbb mázas edény a késő római korból származik, s készítésük ideje a 380-as évek utánra tehető. A mázas edényekkel, illetve edénytöredékekkel előkerült leletek az Alföldön előkerült legtöbb mázas kerámia korát szintén a késő római korra helyezi, mint ahogy ezt erősíti a köztük lévő kései, besimított kerámia is. A publikált edények és a múzeumokban meglévő, még közöletlen dél-alföldi leletek lelőhelyeit vízi utak és a római korban használt fontosabb kereskedelmi utak mellett találjuk. Legfontosabb ezek közül a mai Szeged környéke, hisz itt került elő a legtöbb mázas edénytöredék. Az adatgyűjtés nem teljes, főleg a dél-bácskai régió és a Duna-Tisza köze még további kutatást igényel. Ezáltal könnyebbé válik nemcsak a keltezés és területi előfordulás tanulságainak levonása, hanem könnyebbé válik a római és a középkori, ill. az újkori mázas kerámiák egymástól való elkülönítése is. 89 VADAY 1998. 124. 90 BÉRES-VÖRÖS 1998. 179. 91 VADAY 1998. 124. 108
