A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Vári Anita: Néhány római mázas kerámia a Dél-Alföldön
Néhány római mázas kerámia a Dél-Alföldön Egyik fontos párhuzama ezeknek a dörzstálaknak a bagi lelet is. Bag-Újtele- pen, egy építkezés során, hulladékgödörből került elő egy dörzstál több szarmata edénnyel együtt. Az edények nagy része besimított felületű. Említést érdemel egy gömbtestű edény vízszintesen besimított hullámvonallal, illetve egy olyan edény, amelyet besimított meander díszít. A bagi, a tiszaföldvári és a jánosszállási mortá- riumokkal is kerültek elő besimított felületű kerámiák. A besimítási technika a késő szarmata-hunkori kerámia körében általános díszítési mód volt a Kárpát-medencei szarmata Barbarikumban.72 A besimított felületű edények alapján ezek a mázas mor- tariumok szintén kései daraboknak számítanak ezen a vidéken, de mázas kerámiákkal egyidejűleg besimított kerámiákat készítettek pl. Leányfalun, Pilismaróton, Tokodon, Carnuntumban is. A párhuzamok alapján a jánosszállási tál a tokodi műhelyben készülhetett.73 A korsók (lagoena) a dörzstálak mellett a leggyakrabban fordulnak elő a mázas edények között az Alföldön. Téglaszínűek, kívül legtöbbször zöld vagy barnás zöld máz borítja őket, mázuk likacsos szerkezetű. Színük és szerkezetük alapján talán a késői mázas csoportba tartoznak. Az alföldi anyagra leginkább a tölcséres peremű vagy szűk nyakú korsók a jellemzőek, amelyek hengeres és gömbölyű korsóformához tartozhatnak. A IV. században készülhettek (Kat. 1, lOf, 14b). A korsó a mázas kerámia kedvelt formája. Pannóniában ép edényeket leginkább csak a temetőkből ismerünk, melyek egy- vagy kétfülű példányok, s peremkiképzésük különböző. Kelet-Pannóniában képviselnek általános, gyakori formát a kisméretű, kihasasodó, hornyolással díszített, egyfülű, ólommázas korsók, melyeket a III. sz. végén, a IV. század elején készítettek.74 Az algyői egyfülű korsónak (Kat. 1; 2. kép) a pereme nem került elő, csak a kiöblösödő teste. Az edényt egy IV-V. századi településen találták az egyik gödörben, de máza alapján 380 után készítették.75 Mindebből látható, hogy az egyfülű, szűk nyakú, bekarcolt, szabályos vagy szabálytalan hullámvonallal, fogas karcolással vagy besimított rácsmintával díszített korsók a IV. sz. végén, az V. sz. első felében voltak jellemzőek.76 A tölcséres peremű, zöld mázas korsó típusát képviseli a Szeged-Kiskundo- rozsma-Nagyszék II. lelőhelyen talált 3 darab, hornyolással díszített, tölcséres peremtöredék (Kát. 12a; 8. kép). Gyakori típus ez a birodalom területén a késő császárkorban. A forma előzményei az üvegedények lehetnek, melyek Galliában és a Rajna-vidéken a III—IV. században, Pannóniában pedig a IV. században terjedtek el. A kunszentmártoni és a Keszthely-fenékpusztai korsók analógiái alapján a Szeged környéki darabok a IV. század végére vagy az 5. századra keltezhetők.77 72 VADAY 1985a 33. 73 OTTOMÁNYI 1992. 22; BÓNIS-GABLER 1990. 182. 74 PÉTERFI 1984. 72. 75 KŐHEGYI-VÖRÖS 1992. 86. 76 OTTOMÁNYI 1992. 18. 77 VADAY 1989. 169. 105
