A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)

Vári Anita: Néhány római mázas kerámia a Dél-Alföldön

Néhány római mázas kerámia a Dél-Alföldön

is bemélyítéssel vagy vonalakkal utánozta. A szarvasi edényen szintén ilyen vonalakkal ábrázolták a medve szőrét. A kiskőszegi, hasonló díszítésű és formájú edény származási helyét a Dráva-Száva közé teszi Nagy Lajos,58 s ez alapján feltételezhető, hogy a szarvasi edény is ebből a körből származik, és kereskedelem útján juthatott a szarmatákhoz.

Kései mázas kerámiák

Vízszintesen kihajló peremű, egész tányér két darab fordul elő. Téglaszínűek, egyiknek a pereme három bordával tagolt, a másik pedig csonka kúp alakú tál, melynek pereme harántvágásokkal díszített. Belül barna-, ill. zöldmázas. Koruk a

IV. század második felétől az V. század elejéig terjedő időre határozható meg (Kát. 9b, 16; 11. kép). Mindkettő a Móra Ferenc Múzeum raktárában található, de a leltárkönyvből nem derült ki, hogy melyik lelőhelyről valók. Ezen edények előzményeit Itáliában találhatjuk meg. Nagyon gyakori ez a típus a késő római telepek és temetők kerámiaanyagában (pl. Leányfalu, Tokod, Pilisszántó, Ács-Vaspuszta, In- tercisa, Keszthely-Fenékpuszta, Tác, illetve megvannak a noricumi és az al-dunai leletek között is). Díszíthetik a peremet benyomkodások, bekarcolt hullámvonalak, besimított vagy bekarcolt egy-, ill. kétsoros hullámvonalak, amelyek körbefutnak a peremen. Koruk a IV. század második felétől az V. század elejéig terjed.59

Csonka kúp alakú tál (Kát. 9b; 6. kép 2) Jánosszálláson került elő, vízszintesen kihajló peremmel, egy dörzstállal együtt. Peremén harántvágásokkal díszített, keltezésre kevésbé alkalmas, a zöld máz alapján III—IV. századi lehet.60 A vízszintesen kihajló peremű tál típusa jellemző a tokodi műhelyre, ahol a szokásos mázszín a zöld volt, ez alapján elképzelhető, hogy ezt az edényt is itt készíthették.

A dörzstálakat (mortariumokat) a leggyakrabban előforduló mázas kerámiának értékelhetjük. Általában világos téglaszínűek, s a belső oldaluk van mázzal bevonva, ami lehet zöld, illetve barnás zöld. Két egész edény került elő a sírból (Kát. 3, 9a; 4, 6. kép 1). Peremük átlagosan 30 cm átmérőjű, és kiöntővel vannak ellátva. E típusból több töredék is ismert (Kát. 4b, 8b-d,f-g, lOd, e). IV. századi darabok.

A vízszintes peremű tálak mellett ez a második leggyakoribb csoportja a mázas tálaknak. A késő római táborok, telepek anyagának jellemző edényformái. Dörzstálak Pannóniában a IV. század második felétől tűnnek fel, és az V. sz. első felében is megtalálhatók.61 Elterjedésüket a limes mentén Bónis Éva a Valentiniaus- kori limes erődítésekhez kapcsolta. Nemcsak a katonai táborokban vannak azonban jelen ezek az edények, hanem főzéshez, sütéshez szükséges tálalóedényként különböző (nem katonai) településeken is használhatták őket.62

58 NAGY 1945. 295.

55 OTTOMANYI 1992. 16-17.

60 KŐHEGYI 1971. 277.

61 OTTOMÁNYI 1992. 17.

62 BARKÓCZI-BÓNIS 1954. 160.

103