A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)

Farkas Roland: Adatok a Tiszántúl csigafaunájához III. A Szamos hullámtere és a Tisza hullámterének Tiszabecs és Tiszakóród közötti szakasza

Farkas Roland

néhány nagyobb erdő helyezkedik el. Ezek az erdők feltételezhetően egykori keményfás ligeterdők jelentősen átalakított maradványai, amelyek közé nyárfa- és akácültetvények vegyülnek. Ez utóbbi hullámtérre jellemzőek a meanderekben kialakult, szélsőséges vízháztartással jellemezhető magassásosok, illetve a vizsgálatok idején - és feltehetően az év nagy részében - szárazon álló csatornák, amelyeket még szintén a hullámtér viszonylag természetesebb élőhelyei közé lehetett sorolni.

A Tisza vizsgált hullámtéri szakaszát északról a folyó, keletről az országhatár, délről a töltés határolta. Nyugati határát a vizsgálatra fordítható forrásokhoz igazítva Tiszakóród belterületének keleti végén húztam meg. Ez a hullámtéri szakasz átlagosan néhány száz méter szélességgel kíséri a folyót, területén rendszeresek az elöntések. A hullámtéren az intenzíven művelt szántók mellett a Szamos hullámteréhez képest magasabb az erdők és faültetvények felszínborítása.

Összességében a hullámtereken túlnyomó többségében antropogén hatások nyomán kialakult vagy azok által átalakított élőhelyekkel lehetett találkozni.

Korábbi kutatások áttekintése

Az Észak-Alföld csigafaunájának kutatottsága nem egyenletes. A botanikai vagy zoológiái szempontból korábban értékesnek talált, sok természeti értéket hordozó területek (lápok, reliktum erdők és a legnagyobb ligeterdők) faunájáról viszonylag sok ismeret áll rendelkezésre. Ugyanakkor sok a nagy kiterjedésű, malakológiai szempontból „fehér folt” a térképen. A közepesen jó vagy gyengébb minőségű élőhelyekről szinte alig rendelkezünk adatokkal. A folyókat kísérő ligeterdőfoltok, a szántók közé ékelődő kisebb erdők és gyepek faunájáról is keveset tudunk.

A Szamos hullámtere a legkevésbé kutatott helyek közé tartozik. A korai szórványadatok mellett1 az első részletesebb malakológiai vizsgálatot Bába Károly végezte.2 Bába az 1960-as években vizsgálta a Szamos torkolatánál található Sárkány-kert faunáját. Magán a folyón nagyobb, szisztematikus malakológiai kutatás egy alkalommal zajlott, amikor Juhász Péter és társai a szamosi és tiszai ciánszeny- nyezés után felmérték a folyó gerinctelen vízi életközösségét, így a puhatestűeket ért hatásokat.3 2006-ban Deli Tamás vizsgálatai során Cégénydányádnál, saját vizsgálataim részeként pedig Komlódtótfalunál és Olcsvánál került elő a bánáti csiga (Drobacia banatica), amelyről külön cikkben számoltunk be.4 Ennek köszönhetően, bár a komlódtótfalui és olcsvai minták e vizsgálatsorozat szerves részét képezték, az ott felvett minták adatait jelen cikkben nem közlöm újra.

1 FEHÉR-GUBÁNYI 2001; PINTÉR-SUARA 2004.

2 BÁBA-SÁRKÁNY-KISS 1999.

3 JUHÁSZ-KISS-OLAJOS-GRIGORSZKY 2000.

4 DELI-FARKAS 2006.

8