A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)

Bánkúti Imre: Iratok a Rákóczi-szabadságharc tiszántúli történetéhez (1692-1742)

Bánkúti Imre jein, vegye tekintetben Nagyságod mind az hazához s mind az haza javára fegyvert kötőt haza akar mely állapotban levő fiaihoz való nagy és tiszta hűségünket, mind kárára az hazának nemlétünket; mert ha ellenközőről convincál ki bennünket azon kívül, az mit az ellenség részérűl kínteleníttetünk tseledeni, mint hodlotság [így!] ám büntettessünk.9 Considerállya szánakozó úri elméjével Nagyságod az reánk ki­vált ez időben szakadatlanul szorossan vigyázó ellenségnek torkában létünket, ez sok esztendőtűi fogvást nem történt szörnyű vizektűl való környülvétettetésünket, az sok úszó vizeken segíthető eszközbeli nagy fogyatkozásinkat, az számtalan sok eözvedgynek, árvának, gyámoltalannak, kiknek ez szomorú időben menedékök volt helységünk, az halálnál keservesseb bujdosás bli sorsokat s állapattyokat, mindnyáj- junknak pedig szörnyű kárunkat, ez miat következő nagy és szenvedhetetlen szük­ségünket, és így sem magunknak, sem Nagytságodnak nem használhatásunkat, és járollyon hozzánk a’ Nagyságod ezörször megtapasztalt úri kegyelmes jóakarttya s gratiája ebben is, hogy követ emberinekt úri gratiájából megmaradásunk felől bo­csássa oly ekgyelmes válaszszal vissza hozzánk, hogy azoknak megjűtök s jó hír hozások legyen ollyan minekünk, minémű az megfáradtaknak az hideg víz. Ha pe­dig az Nagytságtok értelmes tecczése és bölcs végezése szerint ugyan csak el kel bujdosnunk, mi készünk [így!] fejet hajtani, elhitetvén azt magunkkal, hogy Nagyt­ságodnak, mint Kegyelmes Urunknak reánk örökire singularis gondgya leszen, és ászt mint [!] praevie elménkra adgya, mind annak idejében, mind szörnyű tűrős helységelieknek,10 az ellenség ellen való oltalmunkra elegendő és jó ordinatiájú ha­dat bocsát, és az sok úszó vizeken való költözkedésünkre elegendő eszközt annyi népnek Kegyelmes Úri gratiajából szolgáltat, az melyre is az Istennek irgalmassá­gára alázatossan kérjük Nagytságodat. Másként úgy álván s maradván meg a’ dol­gok, az mint vadnak, mi hanem ha magunkat, feleségünket, gyermekünket és az sok gyámoltalanokat jószágunkkal edgyütt nyilván és vakmerőjűl az ellenség fegy­verére s prsedállók kezére adandgyuk. Külömben nem költözködhetünk, mely ször­nyű esetünkben, hogy Nagytságtok ne gyönyörködik benne, kétségünk nincsen. Ez­zel ajánlyuk Nagytságodat, mint Kegyelmes Urunkat, az Nagytságod Úri Famíliá­ját, közönséges és magános dolgait Istennek hatalmas gondviselésének s áldásának. Datum Mező Vásárhely, die 26. Juny 1708. Maradván Nagytságodnak mint Eörökös jó s Kegyelmes Urunknak igaz köte- lességű örökös jobbágyi, Mező Vásárhely Bírák, Esküttek és az egész szegénység. [Papírba nyomott kerek pecsét, megbámult, felirata olvashatatlan.] 9 Ez homályos célzás arra, hogy a császáriak bizonyos kívánságát teljesítették (rendszerint élelem- és abrakszállítással), - ami általános volt a dél-alföldi helységek esetében, ha pusztulásukat el akarták kerülni. 10 így! Helyesen: helységbelieknek. 86

Next

/
Thumbnails
Contents