A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)
S. Turcsányi Ildikó: Árpád-kori ház a középkori Csorvás faluhelyről
Árpád-kori ház a középkori Csorvás faluhelyről medence területén megtalálható. A padlószint a jelenkori felszíntől csupán 50 cm-re volt, ez az átlagostól11 eltérő, de természetesen lehetséges, hogy eredetileg mélyebben helyezkedett el, és a felszín az idők folyamán lekopott. Sok más feltáráshoz hasonlóan mi sem találtunk föld fölé emelkedő falnyomokat, sem annak jelét, hogy - és ez pont az ilyen, homokos talajba ásott házaknál merül fel - a falakat hogyan óvták az omlástól. Mérete alapján a közepesnél valamelyest nagyobbak közé tartozik, s ha figyelembe vesszük a Sabján-Takács-féle Árpád-kori lakóház-rekonstrukciót, belső tere igazán tágasnak mondható. Következtetéseik szerint ugyanis egy-egy veremház gödrének nagysága nem feltétlenül azonos az épület teljes alaprajzi kiterjedésével.12 Ez különösen igaz a csorvásihoz hasonló, a házgödör területén kívülre nyúló, földbe vájt kemencével ellátott, homokos altalajba ásott veremházakra.13 Sabján Tibor statikai elemzése alapján a tető terhét nem lehet a gödör szélére, de a gödör közvetlen közelébe sem támasztani, mert a föld széle letörik. Vagyis a tetőnek a gödör szélétől távolabbra kell támaszkodnia, bár erre vonatkozóan régészeti nyom eddig nem került elő. Rekonstrukciós kísérletük - a tető elkészítése után ásták ki a ház gödrét - magyarázná a helyenként igen kis mélységű cölöplyukak előfordulását is. Ilyen csekély mélységű a csorvási ház nyugati cölöplyuka is, s így lenne magyarázható a déli oldalon nyíló bejárat cölöplyukainak csupán jelzésszerűen megmaradt nyoma. A ház alapterületéből kiugró, földbe vájt, kívülről csatlakozó kemence a ritkábban előforduló típus az alföldi veremházakban, legjobb párhuzamait Bóna István közli Dunaújvárosból, bár azok méretei nagyobbak, erősen kiégett platnijuk és oldalfalaik is megmaradtak. Legnagyobb hasonlóságot a dunaújvárosi feltárás 10. objektumának kisméretű, ovális alakú kemencéje mutat.14 Gyakrabban találkozhatunk a ház sarkában meghagyott agyagkockába vájt kemencékkel, a csorvási ház esetében azonban ez nem lehetett megoldás, hiszen az altalaj nem agyagos. Megfigyeléseink szerint az északi falból induló, 2. számmal jelölt kemence15 a háznál korábbi lehetett, feltehetően a beomlott részt kitakarították és tiszta homokkal töltötték fel, ezért nem találtunk a belsejében égett agyagtapasztást. Ritka, de nem egyedi azonban a „kétkemencés” házgödör sem, Kiskunfélegyháza határában Somogyvári Ágnes16 az általa feltárt X. háznál tapasztalta ezt, V. Székely György17 pedig Kiskun- félegyháza-Belsőgalambosról közölt ilyet. A kemencék előtt található mélyedéseket általában tüzelőgödörként szokták meghatározni, Csorváson azonban a 2. kemence előtti gödör sem hamut, sem fa" MESTERHÁZY 1983. 148, illetve SABJÁN 1999. 131. szerint az átlag 60-70 cm. 12 TAKÁCS 1999. 99. 13 SABJÁN 1999. 132. 14 BÓNA 1973. 19. 15 Különös elhelyezkedése és nagyméretű előtere okán első gondolatunk az volt, hogy külső kemencéből alakították ki a házat, azonban ennek igen kis mérete eleve ellentmond. Lásd MÉRI 1963. 273. 16 SOMOGYVÁRI 1997. 88. 17 SZÉKELY 1997. 82. 53
