A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)

Gyarmati Gabriella: Munkácsy Mihályról, a festő nevét viselő múzeum új állandó Munkácsy-kiállítása bemutatásának ürügyén

Munkácsy Mihály ról, a festő nevét viselő múzeum új állandó Munkácsy-kiállítása...

férje egy-egy művét mutatta be. Jelen volt a művészet, tudomány, tehetség, diplomácia, finánc-, és hivatalos világ, az egész Saint-Germain-negyedet jellemző koz- mopolitizmus.”29 30 31 32 33 Látható, hogy amit a marketingben és a PR-ban rejlő lehetőségekről képzelünk, azt Munkácsyné javarészben már a 19. században is tudja.

A zongoralecke (10. kép) az egyszerű történést és szinte pózmentes cselekvést kevés eszközzel bemutatni kívánó szalonképek csoportjába tartozik. Mentes a reprezentatív Munkácsy-szalonképek csecsebecse és „széptárgy” gyűjteményeitől, amelyek a hétköznapi valóság csodakamráivá teszik a szalonokat (mint például az Apa születésnapja2,0, A két család a szalonban31 és a Pálmaházban32 című műveken). E táblán mit sem érzünk a lefüggönyözött szalonok fullasztó légköréből, ugyanis a bal oldalon vertikálisan lezáró keskeny függönysávtól jobbra a hátteret a kép teljes szélességében kinyitja a télikert (vagy pálmaház) felé. Az ábrázolást így a szabad levegő friss lehelete járja át. A télikert festészeti megoldását már ismerjük (többek között a fent említett Pálmaházban és A kis cukortolvaj33 című képről); ezek azok a felületek, amelyek oly sok felfedeznivalót biztosítanak a néző számára, bár ezen a képen a festő ebben is visszafogott megoldással szolgál. A télikert dísze, a háttérből felnövő óriás levelű növény nagy valószínűség szerint banán, melynek ágaskodó, testes, mégis nyúlánk levelei feloldják az ablak vázrendszerének hálója adta feszes merevséget. A belső tér növényi díszei számára a külső tér, a természetes flóra biztosít megfelelő hátteret.

De mi történik e kellemes háttér előtt? Tizenéves leány mívesen formált pia- nínón játszik (a kép címe talán a gyakorlás kifejezést kívánja) egy hölgy társaságában (figyelmes felügyelete alatt). A hímzőráma mellett ülő, de tevékenységét a zenehallgatás miatt felfüggesztő nőalak feje balra fordul, de nem a lányra néz. Tekintete elréved és öntudatlanul pihen a hangszertől jobbra, az állványon lévő piros virág fölött futva egy nem látható személyen vagy tárgyon, kívül a kép terén.

Ennek a fajta életkép-ábrázolásnak az európai festészeti tradícióban, ízlésben és mentalitásban valóságos hagyománya van, bár keletkezése idején, de természetesen manapság is a más társadalmi osztályokba tartozók számára az effajta képek által bemutatott világ - teljes joggal - egy másik univerzumnak tűnhet. Viszont tagadhatatlan, hogy az arisztokrácia és a nagypolgárság ízlés- és képzeletvilágának megragadására - általános értelemben - teljességgel alkalmas volt ez a képtípus.

29 Vento, Claude: A Világ Húsz Éve. Szalonok bezárnak. Le Figaro Illustré, újságkivágat, (fordítás) MNG Adattár, é. n. Idézi: BOROS 2005a. 50-51.

30 Apa születésnapja (1882; olaj, vászon; 101,7 x 137,5 cm; jelezve jobbra lent: M. de Munkácsy 1882; v. Pákh Imre gyűjteménye, USA).

31 Két család a szalonban (1880; olaj, fa; 108 x 150 cm; jelezve jobbra lent: Munkácsy M. 1880; v. Pákh Imre gyűjteménye, USA).

32 Pálmaházban (1881; olaj, fa; 128 x 94,9 cm; jelezve balra lent: M. de Munkácsy; v. Pákh Imre gyűjteménye, USA).

33 A kis cukortolvaj (1883; olaj, vászon; 88 x 114 cm; jelezve balra lent: M. de Munkácsy; v. Pákh Imre gyűjteménye, USA).

317