A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)
Gyarmati Gabriella: Munkácsy Mihályról, a festő nevét viselő múzeum új állandó Munkácsy-kiállítása bemutatásának ürügyén
Munkácsy Mihály ról, a festő nevét viselő múzeum új állandó Munkácsy-kiállítása... népies, de többségében nem magyar és nem népi viseleti darabokból álló gyűjteményi egység Lyka álláspontját látszik igazolni. Jellegéből fakadóan származási hely szerint beazonosíthatatlan mente, több mellény, bő ujjú ing és gatya, dohányzacskó és egyéb tárgyak tartoznak ebbe a csoportba, amelyek kellékként szolgálnak a népi életképek festésekor.23 Ennek ellenkezőjére utal viszont a Herman Ottó Múzeum gyűjteményébe tartozó, a miskolci Schabinsky László által a Honfoglalás (Árpád) című képhez készített fotóanyag (üvegnegatívok),24 amely az autentikus forrásokkal való előkészítésének szándékát látszik festőnk esetében (legalábbis e képpel kapcsolatban) bizonyítani. Csupán zárójelben jegyzem meg, hogy a szalonképek ugyanilyen „művi” kompozíciók, amelyekhez saját műtermében halmozott fel óriási bútor- és dísztárgygyűjteményt. Viszont belátható, hogy a festészetnek fő törekvését és funkcióját tekintve nincs szüksége egy hírműsor hitelességére. Visszakanyarodva a fentiekben vázolt problematikához, Révész Emese szerint: „...Munkácsy »nemzeti jellegének« vitatása az ezredfordulón hiábavaló erőfeszítés, zsákutca. Termékenyebb kérdésfelvetésnek tűnik az, hogy művészetének mely vonásai tették őt alkalmassá a nemzeti hérosz szerepére. Kétségtelen, hogy korai népéletképei sikerrel ragadták meg a »nép« azon vonásait, amelyek zökkenő- mentesen voltak beilleszthetők abba a középosztály által megkonstruált képbe, amelynek egyik hivatása éppen a nemzeti karaktervonások felmutatása volt. (...) A nemzetkarakterológia nyomvonalán haladva tegyük hozzá, hogy Munkácsy robbanékony habitusa, külsőségeiben is a »magyar ember« toposzához igazított megjelenése vagy párizsi festőtechnikájára oly jellemző vehemens ecsetkezelése, fényárnyék kontrasztokban oly gazdag koloritja minden ízében jól illeszkedett a század derekára már kidolgozott nemzeti karakter jellemvonásaihoz.”25 1878, az Újoncozás születésének éve változásokat hoz Munkácsy életében. A Párizsi Világkiállításon a Miltonnal szerepel, amely révén új műkereskedővel kerül kapcsolatba az osztrák származású Charles Sedelmeyer személyében, aki a képet Európa számos művészeti központjában bemutatja, és ezzel jóval szélesebb körben teszi ismertté Munkácsyt. Továbbá ebben az évben merül fel benne az első Krisztus-kép ötlete is. A zongoralecke / Pálmaházban (1890-es évek eleje; olaj, fa; 95,5 x 128 cm; jelezve balra lent: M. de Munkácsy; Munkácsy Mihály Múzeum; leltári szám: 62.4) Az apa által betöltött állami hivatal nyújtotta biztonságot élvező család dédelgetett gyermekeként akkor árvaságra jutó hét éves fiú emlékeiről önéletírásában 23 A tárgyak listáját Sz. Kürti Katalin a gyűjtemény feldolgozása során Népművészeti tárgyak címszó alatt közli: SZ. KÜRTI 2006. 33. 24 TARCALI 1988. 842. (A szerző a fotográfus nevét Schabinszkyként használja, ám ennek helyességét cáfolni látszik az e műteremből kikerült és fennmaradt fotóanyag. A képek előlapján és hátoldalán is olvasható: Schabinsky és Társa.) 25 RÉVÉSZ é. n. 315
