A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)
Gyarmati Gabriella: Munkácsy Mihályról, a festő nevét viselő múzeum új állandó Munkácsy-kiállítása bemutatásának ürügyén
A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33 (2009) 309-341. Munkácsy Mihályról, a festő nevét viselő múzeum ÚJ ÁLLANDÓ MUNKÁCSY-KIÁLLÍTÁSA BEMUTATÁSÁNAK ÜRÜGYÉN- Gyarmati Gabriella A Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága Munkácsy Mihály Múzeuma 2007-ben, az épület és a kiállítások egészére kiterjedő' felújítása után - fennállása óta először - két teremben nyitotta meg Munkácsy Mihály állandó kiállítását. E téma két egységben történő tárgyalása lehetőséget teremtett arra, hogy tartalom szerint és a látványvilág tekintetében is különválasszuk a gazdag életmű és a regényes életút bemutatását. A kiállítás első részében az életműben kirajzolódó tartalmi erővonalak mentén, de az első évtized anyagán belül az időbeliség szem előtt tartásával haladunk; míg a második teremben Munkácsyval, az emberrel találkozhatunk, akinek személyét egy, a múzeum folyamatosan gyarapodó, pillanatnyilag ötszáztizenhét elemből álló relikviagyűjteményéből készült válogatással idézzük meg. Dolgozatomban az első kiállítási egységre koncentrálok. A festményeket és grafikákat1 magában foglaló kollekció elemei közül az előbbire fókuszálva a figyelmem, a bemutatás során a manapság kevéssé látogatóbarátnak tartott, megtervezett haladási irány2 szerinti sorrendet követem, a tárlat tematikus egységeinek figyelembe vételével, egyben a szigorú kronológia mellőzésével. Az elemzés során több esetben utalok a témához szervesen kapcsolódó művekre, amelyek nem szerepelnek/szerepelhetnek kiállításunkban. A tematika azonossága, az ábrázolás tárgyának rokon jellege okán és az e képekhez fűződő, az utóbbi években született reflexiók rögzítése végett tűnik indokoltnak tárgyalásuk. Az elemzések jellegének, a megközelítés módjának megválasztásában olyan, a művészettörténész szakmát jellemző problematika áll, amelyet Révész Emese az alábbiak szerint foglal össze: „...az elmúlt évtized uralkodó irányzata a korszak hazai kutatásában a forrásközpontú, recepciótörténeti megközelítés volt, amelynek sajátja a művek szövegcentrikus elemzése és a szubjektív (esztétikai) értékítélet lehetőleg teljes mértékű kiiktatása. (...) Ahogy a kép szoros értelembe vett festői eszköztára, materiális megmunkálása, úgy kvalitása is az elemzés körén kívül esik, mi több, egyenesen tabunak számít, amely a maga nehezen verbalizálható szétáradó 1 Ez utóbbiakat műtárgyvédelmi okokból másolat formájában. 2 Mivel a kiállítás előkészítése során a legfontosabb, a szerepeltetett tárgyak/tárgycsoportok tartalmi rendszere mellett az általuk kiváltott vizuális, valamint érzelmi hatást is igyekszem előre megtervezni, bizonyos esetekben aligha fogadható el az e logikára fittyet hányó, a látogatóknak mindent „megengedő” metódus a bemutatásban. 309
