A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)

Sz. Kürti Katalin: Munkácsy művészbarátai, társasági élete 1871-1896 között. A festő párizsi szalonja

Munkácsy művészbarátai, társasági élete 1871-1896 között

csők sztrájkja című költemény írója, Coppée, párizsi szalonjának rendszeres vendége volt, mégis a Balázs-Szigligeti átirat ragadta meg. 1892-től foglalkozott a Sztrájkkal, s három évig dolgozott rajta. A kilencvenes évek elején a Párizsban élő nyomdász, Kádár Gábor (a Lemercier műkiadó tagja) beszélte rá a Krisztus-téma trilógiává alakítására. 1884-ben Pesten még úgy nyilatkozott, hogy a Feltámadást festi meg. Betegsége elmélyülése idején Krisztus és Pilátus második találkozása, az Ecce Homo téma ragadta meg. 1892-től foglalkoztatta az ötlet, de csak 1894-ben kezdett intenzív munkába. Talán ki akarta próbálni erejét, s még az is elképzelhető, hogy a Feszty-körkép sikere élesztette fel munkakedvét a romokból. 1896 márciusában fejezte be a képet, amelyet nem a szokásos „M. de Munkácsy”, hanem „Munkácsy Mihály” szignóval látott el. Ezzel is jelezte, hogy nem idegen tőle a hazatérés gondolata. Az Ecce Homo bemutatója a millenáris kiállításnak a Feszty- körképpel vetekedő látványosságává vált. Az Andrássy út végén, a Belle-vue nevű mulató udvarán, kis görög templomhoz hasonló pavilonban állították ki.

Még egyszer, utoljára fényesen megünnepelték Munkácsyt, aki mintegy köd- fátyolon át fogadta a hódolatot. Az újságok tapintatosan ugyan, de írtak egészsége és művészete hanyatlásáról. A kritikusok közül egyedül Bródy Sándor üdvözölte feltétel nélkül a képet, és kifejezte reményét, hogy Munkácsy és műve itthon marad. Sajnos, ekkor a festő nagybeteg volt, így a pesti ünnepségek után egy luxemburgi intézetbe, majd Baden-Badenbe, innen a Bonn melletti Endenichbe vitték.

1898-ban, még Munkácsy életében elárverezték palotája értékeit. A katalógusból, Munkácsyné és Malonyay kézírásos bejegyzéseiből tudjuk,30 hogy a legtöbb festményt Kleinberger Ferenc vásárolta meg (gyűjteményének egy része a Szépművészeti Múzeumba került). 3000 frankot fizetett egy Mozarí-tanulmányért, egy kis Alvó nő-tanulmányért 960-at, 600 frankért vásárolt egy Holbein-iskolából származó Erasmus-portrét, 215 frankért egy olasz kisbronzot. Vevő volt Sedelmeyer is, valamint Bernheim kiadó, Georges Petit. Bár számtalan tárgy megmaradt, 137 248 frank lett a bevétel. Munkácsy halála után a hagyaték tekintélyes részét alkotó fényképek és relikviák az özvegynél maradtak. Cécile bérbe adta a párizsi palotát, Colpachon élt, 1906-ban tért csak vissza Párizsba, egy kisebb lakásba. 1915-ben halt meg Luxemburgban, sírja Colpachon található. A palota megmaradt tárgyai, ereklyéi, dokumentumai képet adnak a festőfejedelem párizsi életéről, környezetéről. A békéscsabai Munkácsy Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria őrzi ezeket. A békéscsabai múzeum 2004-ben rendezett festmény- és ereklyekiállítást Munkácsy és Párizs címmel a párizsi Magyar Intézetben. E kiállítás is példázta, hogy a nagy magyar festő milyen fontos szerepet töltött be a francia-magyar kulturális kapcsolatok ápolásában.

30 MMM TörtGyűjt ltsz.: Hd 53.5561.1.

301