A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)
Seres István: A pestis Kötegyánban és Sarkadon 1738-ban
Seres István fassi sunt praesentibus recognosco. Datum in Possessio Remete, die 9na 8br/s 1738. Stephanus Buday Inclyti Co/ratotus Bihariensis Ordinarius ludlium mp. (L. S.)49 3. Győry Gáspár Bihar vármegyei esküdt levele Búcsy Mihálynak Szalonta, 1738. november 4. (Egykorú kivonat. MOL P 398. KCSL Missiles. Nr. 9452.) Extractus Literarum Domini Comissarii Gaspari Győri Szalontae, 4a 9b[ris]. datarum.50 Az szorgalmatos vigyázásra felette is vagyon gondom. Köte Gyániak«űk küldöttem 6. mása soót, mind edigh is nem szűnik az Istennek haragos iitíleti köztök, oly nyomorult helységben a’ 25a 7bris [szeptember 25-től] már holtanak megh usque ad 2dum 9bris [november 2-ig] mel. 165. az élők annyira nincsenek, egy nehány jó gazdák elmentenek az koporsóban, némely házban csak egy maradót, öt-hat gunyhóbéliek is egybe szálottak. A többi közöt egy aszonynak férje megh halván, maga térhessen maradván, két gyermekei egy hassal lettenek, az aszony megh holt, az kisdedek élnek, és egy 8 esztendős leánykára maradtanak. Az kire azon mérges nyavalya győn, kezdi magát erős hideghleléssel, és csak hamar utána látható mirigy, ki is vagy füle tövén, vagy torkában, holnallya alat, czombjában, láttatik veresnek, ha pokolvar vagyon melette, az felette szederjes, avagy fekete, némellyik két napok alat, némellyik három napokik, és négy napok alat megh halnak, de ritka az, ki megh fordúlna, az kik halálra valók, azon fölette sokat isznak; nagy szomjúsághban vadnak, de az kit iszik is ismét ki hánnya, és sokat beszél magán kívül. Die secunda hujus [ugyanezen hó 2. napján] voltának hat holtak, die 3a [5. napján] heten voltának, még eddigh semmit sem szűnt, vadnak nagy gyötrelemben, úgy annyira, hogy csak nem az késértésre jutnak, soha egész napokon egyebet nem cselekednek, csak az erdőt baragattyák, és koporsókat csinálnak. Az ábrá- zattyok elváltozot azoknak, az kik meg láttatnak fen járni; ollyanok, mint ha az tömlöczbül most jöttének ki, sírnak, keseregnek, óhajtnak, reménkednek, hogy imát- kozzunk érettek, hogy az Úr-Isten elígídcse megh, és szüntesse meg haragját, pa- rancsollyon az öldöklő Angyalnak, hogy tégye hüveiben fegyverét. Sarkadiak is felette nagy kesergésben vadnak, mostani hivatalomra nem is compareáltanak [jelentek meg], talám veszem leveleket, és fogom az urat tudósítani. 49 Mindezen tanúk előbb általam megeskettek, és a vallomásuk jelenlétemben leíratott, amit ezennel igazolok. Kelt Remete faluban, 1738. október 9. napján. Buday István, Nemes Bihar vármegye szol- gabírája, saját kezűleg. (Pecsét helye). 50 Győry Gáspár commissarius úr Szalontán, november 4-én kelt levelének kivonata. 114
