A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)
Seres István: A pestis Kötegyánban és Sarkadon 1738-ban
A pestis Kötegyánban és Sarkadon 1738-ban várba, mert a vidékükön csak nemrégiben megszűnt pestis mintegy 130 hajdút ragadott magával közülük, s így még a saját erősségük védelmére sem voltak elegen.28 A kötegyáni lakosok beszámolója szerint 1738-ban először nem a faluban, hanem a remetei passzuson jelentkezett a járvány, midőn augusztus közepe táján bizonyos zsidók érkeztek oda, és ott temették el a halott szolgájukat. Ezután csakhamar elhunyt a remetei dinnyecsősz felesége is, akit ugyanott még egymás után öt további személy követett. Felföldiék szerint ők voltak a pestis első áldozatai. A vármegye Remetén állomásozó őrsége azonban nem szerzett tudomást a halálesetekről, mivel a halottakat az éjszaka leple alatt, „lopva” hordták ki szekéren, és a helység temetőjében hántolták el a csőszök. A két remetei csősz családja ugyanakkor bejárt Kötegyánba, és minden bizonnyal addigra már ők is megfertőződtek. A járványt azonban nem egyedül ők hurcolhatták be a településre, mivel a helyiek tudta nélkül Gyula felől egy cigány is érkezett a kötegyáni cigányok közé. Elsőként a látogató halt meg, őt szeptember 25-e körül a helyi „lakos” cigányok közül még heten követték, s hamarosan már a kötegyáni magyar lakosság is hullani kezdett. A Gyuláról érkezett cigány egyébként a „vizes récségen” jött át Sarkad felé, az ottani cigányok közé, majd onnan ment tovább a kötegyáni cigányokhoz. Ezért nem figyelt fel rá sem a Remetén tartózkodó őrség. Alig két hét leforgása alatt 31 helybéli halt meg pestisben, de a vizsgálat napja körül úgy tűnt, mintha csillapodna a járvány. Október 7-én ugyanis még nyolc halott volt, 8-án már csak kettő, és október 9-én is csak két halottról tudtak. Addigra azonban már sokan megfertőződtek a helységben, a jegyző is betegen feküdt, igaz, néhány helybelinél a gyógyulás jelei is mutatkozni kezdtek. A szolgabíró különösen fontosnak tartotta megtudni, hogy tovább terjedhe- tett-e a fertőzés a községből. A helyiek szerint csupán egy ízben történt meg, hogy fertőzött személy hagyta el a települést, mivel Szűcs István zsákai lakos, Szűcs Mihály ottani nemesnek, a Rhédey család tiszttartójának az idősebbik fia Kötegyánból szekéren Zsákára vitte János nevű öccsét. Ez utóbbit előbb a hideg lelte, majd mirigy keletkezett rajta, tehát egyértelműen megkapta a fertőzést; Szűcs István azonban kijelentette a kötegyáni tanácsban, hogy „Isten úgy segéllyen, többen holtanak meg Zsákán gúgában, mint itten”. A Rákóczi-szabadságharc idején Sarkadon is pusztító pestisjárványt túlélt kötegyániak egyébként pontos leírást adtak a fertőzés tüneteiről. Eszerint a fertőzés első jele, hogy a beteget a „hideg leli el”, azután pedig mirigye vagy gugája keletkezik. Ez a pestissel fertőzött személy esetében hol a hónaljtájékon, hol a combján, hol pedig a füle tövén nyilvánul meg guga vagy csomó formájában. Másoknak csak a fejük kezd el fájni, és utána jelenik meg a guga. Néhányukon pokolvar is van, de az nem minden betegnél törvényszerű. 28 ZSILINSZKY 1872. 24; BÁNKÚTI 1988. 124-125. 103
