N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

S. Turcsányi Ildikó: Szarmata sírok a Békés határában levő borosgyáni homokbányából

sírrablók igen lényegre törően dolgoztak. Alátámasztja ezt az is, hogy a bordák nem összezilálva, összetöredezve kerültek elő, hanem a bolygatás helyén párhuzamosan voltak felfelé fordulva, az együtt elmozduló vázrészek pedig a temetéssel közel egykorú rablást jelzik. A temetőrészlet datálását lehetővé tevő 2. sír (4. kép 3) sem sírfoltként mutatkozott a felszínen: kerek, legalább 2 m átmérőjű foltot kezdtünk bontani a területet délről határoló földhányás tövében, ezt 7. objektumként rögzítettük. Mivel déli oldalán benyúlt a letolt humuszból képződött domb alá, itt eltermelve a földet, igyekeztünk követni a folt alakját, mely kissé kinyúlt dél felé. Ezen a részen, a leletmentéskori felszínen mutatkozott a koponya. A bontással haladva a csontok egyre mélyebben jelentkeztek. A csípőcsontokat -40 cm, a térdet -61 cm, míg a lábfejet -75 cm mélyen találtuk meg. Következtetésünk szerint, mivel az először bontani kezdett 7. objektum (gödör) nem vágta a csontvázat, a sírt félig a korábban ásott, már betöltődött (vagy betöltött) gödörbe mélyítették. A temetkezés nem sokkal a gödör betöltődése után történhetett, mert csak a még erősen laza föld tömörülése okozhatta a csontváz alsó részének megsüllyedését, illetve jobb oldalának kismértékű lecsúszását a gödörbe.

7 (A gödröt a benne talált kevés, jellegtelen, korongolt, szürke kerámiatöredék alapján is közel egykorúnak tarthatjuk.) A kor szokásának megfelelően D-É tájolással, háton, nyújtott testtartásban fektetett holttest bal alkarja azonban nem szabályosan a test mellett, hanem könyökben behajlítva a bal vállon pihent. Ez a megszokottól eltérő temetkezés két módon történhetett: nem sokkal a halál beállta után a még mozgó ízületet behajlították vagy temetéskor könyökben eltörték. Bármelyikről legyen is szó, Kulcsár Valéria rendellenes szarmata temetkezéseket összegyűjtő dolgozatának,

8 illetve a kárpát-medencei szarmaták temetkezési szokásait feldolgozó könyvének

9 meghatározása alapján ezt is rendellenességnek kell tekintenünk. Hasonló, a szabályostól csak csekély eltérést mutató rendellenességet közöl Dinnyés István Tápiószele-Pedagógusilletmény-földekről.

10 Itt - a találók elmondása szerint - a jobb alkar volt a mellkasra hajlítva. A viselethez tartozó tárgyak A leletmentés során feltárt, mindössze négy sírból álló temetőrészlet 2 sírjában fordultak elő viseletet díszítő mellékletek. A leletmentést szükségessé tevő 1. sír vasfibulája rossz megtartása miatt kevésbé vizsgálható, annyit azonban megállapíthatunk róla, hogy aláhajlított lábú típus, ami jellegzetesen a késő szarmata korban fordul elő. A temetőrészlet meghatá7 Itteni megfigyeléseink alapján úgy gondoljuk, hogy a korábban leírt „ülő" temetkezések egy része ilyen körülmények nyomán is keletkezhetett. 8 KULCSÁR 1994. 62. 9 KULCSÁR 1998a. 31. 10 DINNYÉS 1980. 197.