N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

N. Varga Éva: In memoriam... Erdei Ilona (1955-2007)

még hitelesebb és hatékonyabb ellátása késztette egy gyűjteménykezelői tanfolyam elvégzésére (2002), valamint az angol nyelv alapjainak elsajátítására (2005). Nem maradtak fenn utána nevét fémjelző produktumok, ám szakmai tevékenysége intézményünk munkatársainak generációit segíti majd: Hálásak vagyunk a kézirattár új raktározási rendjének kialakításáért, mely áttekinthetőségével egyszerűbb, gyorsabb hozzáférést biztosít a használó számára; a történeti dokumentáció számítógépes adatfeldolgozásáért; a tudományszakonként (képzőművészeti, néprajzi, régészeti, történeti) elkészített mutatókért. De gondozása alá tartozott az audiovizuális dokumentáció - az archív fotó-, a hangkazetta-, a diagyűjtemény, valamint a CD, DVD, videó stb. - több százezres tételszámú állománya is. Legutolsó - s talán a legnagyobb kihívást jelentő - szakmai megmérettetése a 2007 tavaszán megjelenő, Tengertánc néven ismertté vált elektronikus adathordozó létrehozásában való részvétel volt, mely a világhálón keresztül bepillantást enged intézményünk gazdag néprajzi tárházába. A közöttünk töltött esztendők alatt szociális érzékenysége, valamint a kultúra iránti fogékonysága okán tevékenysége nem csupán a szorosan vett adattári munkára korlátozódott: szervesen részt vett a múzeum társadalmi életében szakszervezeti funkcionáriusként, továbbá rendszeresen képviselte intézményünket különböző rendezvényeken, konferenciákon. Lényéből áradó önzetlen szeretetével, közvetlenségével könnyen megtalálta a hangot látogatóval és kollégával egyaránt. Segítségnyújtása nem csupán szakmai tapasztalatainak átadását jelentette, lelki támogatóként is sokunk talált vigaszt mellette. „Akárki is volt ő, de fény, de hő volt. Mindenki tudta és hirdette: ő volt. " Személyiségét s annak kisugárzását mély, szilárd alapokon álló gyökerek táplálták, melyek biztos iránymutatóul szolgáltak számára minden időben és helyzetben. Ennek titka abban a családban keresendő, mely az apai nagyapa vesszőből készített használati tárgyai által bevezette a hagyományőrzés, a kézművesség, a paraszti kultúra csodálatos világába; az édesapa révén felelősségvállalásra, toleranciára és empátiára nevelte; az édesanya példája, szépérzéke pedig befogadóvá, érzékennyé tette az esztétikai élményre, a művészetekre - melyhez igényesség, szerénység, továbbá a szeretet közvetítése társult. Ezen ismeretek, értékek szőtték át élete színtereit (otthonát, munkahelyi dolgozószobáját) és egész lényét (külső megjelenését, valamint belső értékrendjét).