N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

Bóka Gergely: A Körös-vidéki Vaskori Települések Régészeti Kutatása (KVR) projekt 2006. évi eredményei

juk, hogy a HA2-LT Bl-ig tartó, mintegy 700-800 évet átölelő periódus alatt folyamatosan lakták-e a települést. Ennek szakaszait ásatással tudnánk pontosítani. Egyedi leletnek számít a C9-es egységben talált kerámiatöredék. A homokkal és kerámiazúzalékkal soványított oldaltöredék belsején textillenyomat látható. Valószínűleg a kiégetés előtti állapotában került rá a lenyomat, amikor még a kerámia alapanyaga képlékenyebb, puhább volt. Esetleg egy textildarabbal az edény belső felületének a kezelésekor végzett elsimítás során került oda. A kerámiatöredék vizsgálatakor kiderült, hogy egy egyszerű vászonszövés technikával készült textília lenyomatával van dolgunk (19. kép 4, 5). A magas szálsűrűség alapján feltételezhetjük, hogy egy nehezékes szövőszéktípust használtak az anyag elkészítésekor (19. kép l).

41 A kerámiatöredéknek bizonytalan a keltezése: a késő bronzkortól a szkíta korig határozhatjuk meg. A korban legközelebb álló nehezékes szövőszék-ábrázolást Sopron-Burgstallról ismerjük.

42 A terepbejárások során talált szövőszéknehezékek és a textillenyomatos kerámiatöredék alapján kijelenthetjük, hogy a településen élők a nehezékes szövőszéket, valamint a vászonszövés technikáját biztosan ismerték. Összefoglalás A Telekgerendás 154. számú lelőhely előzetes és szisztematikus terepbejárása, valamint geofizikai kutatása során olyan plusz információkat sikerült gyűjtenünk, amely során a település egykori szerkezetét és a szerkezeti egységek jellemzését meg tudtuk rajzolni. Négy lakókörzetet lehetett elkülöníteni, amelyek közül kettőnek a geofizikai vizsgálatok után a belső szerkezetét is meg tudtuk állapítani. A településre elsősorban a késő bronzkori háztípusok jellemzőek. Nem találtunk a geofizikai vizsgálatok során olyan anomáliát, amelyet méretei alapján a szkíta korba vagy az azt követő késő vaskorba sorolhatnánk. A 'B' geofizikai szelvényben nagy valószínűséggel két hosszúház maradványai rejtőznek. A kisebbik objektum 6-7 x 13 méter, míg a nagyobbik 8-9 x 18 méter alapterületű. A poroszlói Gáva településhez hasonlóan az egymástól 3-3,5 méterre elhelyezkedő házak ÉK-DNy-i tájolásúak. A házcsoportot északról körülvevő objektumcsoport (gödrök) keltezése bizonytalan, de a szisztematikus terepbejárás alapján valószínűsíthető, hogy ezeket a Gáva-kultúrát követő időszakban ásták. Az említett házaktól nem messze délre előkerült késő bronzkori dárdahegy és az I9-es egységben talált bronz fűrészlap a településen élők jobb szociális helyzetére utalhat, míg a textillenyomatos kerámiatöredék és szövőszéknehezékek a telepen folyó szövés-fonás ismeretével hozhatók összefüggésbe. 41 RICHTER 2005. 130. 42 GALLUS 1934.