N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

Bóka Gergely: A Körös-vidéki Vaskori Települések Régészeti Kutatása (KVR) projekt 2006. évi eredményei

datálását bonyolítja, hogy nehéz eldönteni, milyen arányban képviseltetik magukat egy-egy körzetben a Gáva-kultúrához és a Vekerzug-kultúrához köthető objektumok. Ezt a kérdést csak a geofizikai kutatásokkal és ásatással tudjuk tisztázni. A geofizikai kutatások során előre várhatóan kiderült, hogy a paticskoncentrációk és kerámiakoncentrációk, valamint az őrlőkövek elterjedése elsősorban házakat és gödröket jelentenek. A 'B' geofizikai szelvényben, amely nagyjából azonos a 3. lakókörzettel, a legmagasabb paticsarányt mutató egységekben (D15, D16, E14 egység; 3. kép) és azoktól délre, valamint délkeletre kerültek elő olyan anomáliák (D15, D16, D17, E15, E16, E17 egység; 9. kép 1), amelyeket házaknak tarthatunk. Az előzetes terepbejárás során ezen a területen előkerülő szövőszéknehezék töredéke is azt a benyomást erősíti, hogy a környéken lakóház állhatott egykor (2. kép). Az 'A' felületen a szisztematikus terepbejárás legintenzívebb területén (F7 egység) kívül, attól néhány méterre nyugatra és északkeletre találhatóak olyan anomáliák, amelyeket régészeti korú objektumokként értelmezhetünk (9. kép 4). A Békés megyei topográfiai munkálatok

28 eredményeire alapozva kimutatták, hogy a szkíta korban a településterület súlypontja az állandó vízjárta Körösök völgyéből áttevődött a Mezőség „szárazabb", időszakos vízjárásokkal tagolt területeire.

29 Ez a folyamat azonban nem a szkíta korban kezdődött. Megvizsgálva a korábbi időszakok és kultúrák településtörténetét, kiderült, hogy már a késő bronzkorban megindult ez a folyamat. Megfigyelték, hogy a Gáva-kultúra mindamellett, hogy a legtöbb lelőhelye a Körösök völgyében helyezkedik el, fokozatosan birtokba vette az addig lakatlan és „kihasználatlan", az árterületektől távolabbi, állandó vízjárásokban szegény, szegényesebb vegetációjú hátságok területét.

30 Míg a késő bronzkorban egy fokozatos területfoglalással számolhatunk a löszhátakon, addig a kora és középső vaskorban már a Mezőség és a Körösök határvidéke a legintenzívebb településterület. Fontos megemlíteni azonban, hogy a késő bronzkor és a kora vaskor határára keltezhető ismert preszkíta lelőhelyeket (Biharugra, Sarkad, Doboz) még a Körös-vidéken találjuk meg.

31 A Telekgerendás 154. számú lelőhelyen megfigyeltek alapján kijelenthetjük, hogy a település élete minimum három részre osztható: 1. a Gáva-kultúra időszaka; 2. a szkíta kori Alföld-csoport (Vekerzug-kultúra); 3. a késő vaskor időszaka (kelták). A lelőhely része egy nagyobb, ún. szkíta kori települési tömbnek, amely magába foglalja a Telekgerendás 147., 148., 152., 155. és 157. számú szkíta lelőhelyeket is.

32 A 154. számú lelőhelyen található, egymástól 10-30 méterre elhelyezkedő, jól elkülöníthető lakókörzetek olyan településtípusra utalnak, amelyek megtalálhatóak a Gáva-kultúra időszakában az Alföldön. Ez a zártabb forma (mindamel!8 MRT 6; 8; 10. !9 GYUCHA 2001. 125. iU V. SZABÓ 2004a. 149. " BÓKA 2006. 12 MRT 10; GYUCHA 2001. 125. 5. kép.