N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)
Farkas Roland: A Chondrina tatrica Lozek, 1948 (Mollusca: Gastropoda) előfordulása az Aggteleki-karszton
A faj hazai lelólielyének jellemzése A Chondrina tatrica újonnan felfedezett első magyarországi lelőhelye az Aggteleki-karszton, Komjáti községtől 2 kilométerre ÉNy-ra, az Alsó-hegy DK-i oldalában található (3. kép). Az Alsó-hegy közel 10 kilométer hosszú, tetején fut a magyar-szlovák államhatár. Platójának pereme Komjáti felett emelkedik a legmagasabbra (525 m). A 450-550 méter magas hegyvonulat tetején töbrökben gazdag karsztfennsík található, montán élőhelyekkel és kárpáti jellegű csigafaunával. 11 A plató meredek, 2-300 méter magas lejtővel szakad a Bódva-völgy felé. A DK-i kitettségű lejtőt változatos xerotherm növénytársulások, melegkedvelő tölgyesek, karsztbokorerdők, sziklagyepek borítják. A faj élőhelyéül szolgáló szakaszon a plató pereme alatt nagy kiterjedésű, helyenként 60-70°-os letörés található, sok helyen tíz méternél is magasabb egybefüggő sziklafalakkal. A sziklák közt nagyobb vízmosások futnak le, amelyek módosítják a kitettséget, és sziklaerdei növényzetükkel változatosabbá teszik az élőhelyeket. A sziklák között kisebb-nagyobb hasadékok, karrfülkék, gyökérkarrok találhatók, amelyek kedvezően befolyásolják a különböző mikrohabitatok kialakulását. A lelőhely egyike az Aggteleki-karszt legmelegebb és legszárazabb területeinek (4. kép). 2007. április 4-én, egy terepbejárás során találtam meg a faj első egyedeit. Ekkor nem volt lehetőség a hely és az állomány behatóbb vizsgálatára, ezért április 20-án visszatértem a területre. A hegyoldal alapos bejárása során lehatároltam azt a területet és élőhelyet, ahol a faj előfordul. Ez alapján elmondható, hogy a faj egyedei legnagyobb sűrűségben a plató pereme alatt található sziklafalakon élnek, onnan lefelé egészen addig húzódik az állomány, ahol még legalább néhány négyzetméteres, napsütésnek kitett sziklafelületek állnak ki a felszínből. A legmagasabban előforduló egyedek 525, a legalacsonyabban előforduló egyedek 350-375 m magasságban voltak megtalálhatók. A terepbejárás alapján több mint 6 hektárosra becsülöm az állomány által benépesített területet. A sziklafalakon élő egyedek száma kb. nagyságrendileg 1-40 egyed/négyzetméter között váltakozott. Az egyes falfelületek közötti jelentős egyedszámkülönbségek, illetve a vertikális sziklafalak horizontális kiterjedésre való konvertálása a területen élő állomány nagyságának megbecsülését nagymértékben nehezítik. Mindezeket figyelembe véve a területen feltehetően a faj több százezer egyede él. A faj nagy kiterjedésű, napsütötte mészkősziklák lakója. Alsó-hegyi élőhelye mind habitus, mind társulástani szempontból nagyon hasonló a Szlovák-karszton jellemző élőhelyeire, ahol Lozek 12 vizsgálatai szerint már a jégkorszak előtt is jelen volt. Jelenleg nem zárható ki, hogy a glaciális periódusokat az Alsó-hegy ezen legmeredekebb és legsziklásabb szakaszain is átvészelte, de a szomszédos élőhelyek 11 FARKAS 2005. 12 LOZEK 2000. 213, 216.
