N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)
Deli Tamás: Adatok a Tiszántúl szárazföldi csigafaunájához II. Nyírség
bátorligeti Fényi-erdőben vizsgáltam. Összességében szegényes, erdei és erdőssztyeppnek tekinthető elemeket tartalmaznak: Aegopinella minor, Punctum pygmaeum, Euomphalia strigella, Cepaea vindobonesis, jobb állományokban Nesovitrea hammonis és Vitrea crystallina. Azon állományokban, melyek nagyobb lápmedencékkel vannak körülvéve, előfordulhatnak a Tiszántúlon ritka erdei és azon belül kárpáti endemizmusok is, mint amilyen a Monachoides vicinus és a Perforatella dibothrion (ez utóbbi a Nyírségben csak Bátorliget közelében). Egeres és nyíres láperdők A lápok szukcessziója során az első fásszárú vegetációt a rekettyefüzesek, illetve a fűzlápok (Calamagrostio-Salicetum cinereae), majd az égerlápok vagy a ma már sokkal ritkábban előforduló babérfüzes nyírlápok (Salici pentandrae-Betuletum pubescentis) jelentik. Sokáig a bátorligeti láp kicsiny és igen nyílt nyíresei jelentették az utolsó megmaradt nyírlápfoltokat, amíg a térséget kutató két fiatal botanikus, Lesku Balázs és Jakab Gusztáv az 1990-es évek közepén rá nem bukkant a Piricseilápra vagy más néven Júlia-ligetre. 16 Ennek a Bátorligethez közel eső, nagyobb kiterjedésű lápi magaskóróst is tartalmazó mélyedésnek a szélén rendkívül dekoratív, a tajgát idéző nyírláp található. Ezen élőhelytípusok egyik legjelentősebb faja a Perforatella bidentata, amely részben Bátorligetről, részben a Piricsei-lápról vált ismertté. A láperdőkben, elsősorban a vízből kiálló szárazulatokon élő csigák között a térségben általánosan elterjedt nedvességhez kötődő fajok tenyésznek: Carychium minimum (kisebb számban C. tridentatum is), Succinella ob longa, Columella edentula, Vertigo angustior, Nesovitrea hammonis, Zonitoides nitidus, Pseudotriclia rubiginosa, Fruticicola fruticum. Amennyire jellemző elemei az égerlápok (Dryopteridi-Alnetum) a SzatmárBeregi élőhelyeknek, olyannyira ritkán találunk a Nyírségben nagyobb kiterjedésű vagy öregebb állományokat. Kisebb foltokat azonban több helyen láthatunk. A Barta 17 cikkében tárgyalt égerlápok láncolata már inkább a Kraszna-folyó árterén fekszik, így - a szerzővel ellentétben - ezeket nem tekintem nyírségi élőhelyeknek. Ezt alátámasztotta az itt végzett kutatás is, mely inkább az árterekre jellemző szegényesebb fajkészletet tárt fel, és nem sikerült kimutatni a nyírségi lápmedencékre oly jellemző Vertigo fajokat sem. Keményfás ligeterdők A Nyírség közel állandó vizű láperdei és a buckák homoki tölgyesei közé ékelődnek a tölgy-kőris-szil ligeterdő állományai. Legszebb foltjait Bátorliget és Terem környékén találjuk. Sajnos éppen a Terem melletti, úgynevezett Nagyfenékierdő nagyon értékes tömbje még nem védett. Az itteni ligeterdőfoltok közé nyír, éger és más fák csoportjai is keverednek (ezen erdőben található az az ezüsthársasJAKAB-LESKU 1995. 9. BARTH A 1991. 9.
