N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

Seres István: A kurucok téli szállásai Geszt, Körösnagyharsány és Mezőgyán térségében (1674-1685)

tisztet. Csupán a gesztieknek sikerült nagy nehezen kiváltaniuk kezességen.

84 A Kovácsnak szót adott leendő kurucok egyértelműen a környékbeli helységek lakosai közül kerültek ki, s egy részük minden bizonnyal falubelije is volt. Két, egy évvel későbbi forrás szerint Kovács János és katonái a Hatházy-ezredben szolgáló Dankó János seregébe kerültek, és 1685 tavaszán éppen Geszten voltak kvártélyban. Valószínűnek tartjuk, hogy az egy évvel korábban 80 katonát gyűjtő Kovács akkor már Dankó vicehadnagya volt.

85 Hatházy Gergely április 13-án, a coki mezőről írt levelében beszámolt arról, hogy Thököly Iglón kelt levelét már korábban megkapta, de még akkor az „Istennek súlyos kezeji" voltak rajta, és betegágyában feküdt. Rossz egészségi állapota ellenére még a húsvéti ünnepek előtt elment Tokaj és Rakamaz vidékére, hogy személyesen ellenőrizze az arra felé levő „hitvány, rossz" marhát, valamint a rájuk figyelő szolgáit, mivel a tájon tartani lehetett a labancok rajtaütésétől. Lábadozása közben értesült arról, hogy feltehetően Kende Gábor és Bige György tudtával Dankó János főhadnagy mind a maga katonáit, mind pedig a Hatházy seregében szolgálókat áthozta a Tiszán, akiknek Bihar vármegyében volt a családjuk. Hatházy szerint Dankóék elmenetelét látva a többi ott maradt katona és tiszt is a távozást választotta. Medy István és a vicéje Debrecenbe ment, Halasy László és katonasága ugyancsak eltávozott. Hatházy véleménye szerint ezt a többiek is követték, és legfeljebb a saját vicehadnagya maradhatott hátra alig tizedmagával. A Thökölyhez küldött követe részletesen is be fog számolni arról, hogy mi újság a „bent maradt" katonák között, milyen szükségben voltak és vannak, s milyen kevés maradt ott közülük. Arról viszont halvány fogalma sem volt az ezereskapitánynak, hogy a többiek is Kende és Bige engedelméből távoztak el. Most azt tervezi, hogy maga veszi kézbe az ügyet, és személyesen szedi össze a szétszóródott ezredet. Ezért mindenfelé embereit küldte a katonák után, még ha csak tízet is hallott belőlük, és levelet írt nekik, hogy haladék nélkül jöjjenek hozzá. Thököly parancsára Hatházy Rácz Pétert küldte a hadak után, ami meg is történt, azonban Rácz is csak „megmutatta magát, és visszatért alá felé". Hatházy már kétszer is üzent neki, de mindeddig nem tért viszsza. Halasy László már mellette van, a többieket azonban nehéz lesz összeszedni, mivel egy részük már a „füvelísnek esett", és félnek átkelni a Tiszán, mert ott sem széna, sem fű nincs a lovak számára. Az ezereskapitány betegsége és távolléte nagy gondot okozott a katonaságban. Egy Csontos János nevű vitéze labanccá lett és bement Nagykárolyba, amelyek következtében nagy kár esett a hadakban. Ugyanakkor egy Becse Gergely nevű labanc tiszt is kint portyázik a Berettyó mellett, és ő is vonzotta magához a katonákat. Hatházy abban reménykedett, hogy ha a Hortobágy két felén levő pusztaságon gyűjti össze az ezredét, ott elegendő füvet találnak a lovaiknak. Thökölytől viFüggelék 1/1. Függelék 1/7-8.