N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

Seres István: A kurucok téli szállásai Geszt, Körösnagyharsány és Mezőgyán térségében (1674-1685)

megparancsolták a szegénységnek, hogy még azok a helyek is, amelyek gazdálkodhatnának a kuruc katonáknak, hagyják pusztán a lakóhelyeiket, hogy annál inkább vádolhassák a bujdosókat a szultán vagy a fővezér embere előtt.

45 Az április 13-án Teleki Mihálynak írott levelükben a bujdosók ugyancsak kitértek rá, hogy a váradi török megparancsolta a jobbágyoknak, hogy ne gazdálkodjanak a bujdosóknak, és ha bármi sérelem éri őket azok részéről, nyugodtan menjenek be Váradra panaszt tenni. Ugyanakkor egyenesen azt tanácsolták a jobbágyoknak, hogy ha kell, hagyják pusztán lakhelyeiket. Sokan el is bujdostak, bár a bujdosók szerint ők a maguk és lovaik eleségén kívül mást nem vettek el. Ráadásul ők egyáltalán nem pusztítják a szegénységet, hanem tehetségükhöz mérten még igyekeznek is oltalmazni őket. Azt viszont a bujdosók is elismerték, hogy ennyi had között olykor óhatatlanul megtörténik valami csintalanság, de az elkövetőket minden esetben példásan megfenyítették. Szerintük inkább a törökök által kivetett „rettenetes elviselhetetlen" adó és az erejük felett követelt kemény dézsma miatt került anynyira ínséges helyzetbe a lakosság. Kitértek arra is, hogy az elmúlt „felette igen esős, árvizes és káros esztendő" folyamán az „emingek" és más tisztviselők nem dézsmáltak idejében, s így emiatt a szegénység élete kint veszett a mezőben. Mondanunk sem kell, hogy a váradiak mindezekért is a bujdosókat okolták. Az ellenségeskedés már odáig fajult, hogy ha a parasztság közül valakinek baja lett a katonákkal, a török már nem is fáradt azzal, hogy panaszra menjen a magyarokhoz, hanem rögtön seregestől kijöttek és fogdosták őket. Legutóbb is egy sereg hadnagyát katonáival együtt, mindössze egy éjszakai hálásért bevitték Váradra, ahol sanyarú körülmények között rabságban tartották őket. Szinte általánossá vált, hogy a török akár a kvártélyukban, akár útközben felveri a magyarokat, s akit ér, azt „öli, vágja, viszi alá Törökországra".

46 Thököly Imre és a francia csapatok Harsányban 1677-1678 fordulóján A nagykorúságát elérő Thököly Imre 1677-ben kapott engedélyt, hogy magánszemélyként Erdélyben önkénteseket toborozzon, és azok élén csatlakozhasson a bujdosókhoz. Emberei élén november 27-én érkezett meg Wesselényi Pál derecskéi táborába. Szerencsére rendelkezésünkre áll a fiatal főúr 1676. november 28. és 1678. május 11. között írt naplótöredéke, amelyből kiderül, hogy 1677. november 19. és 1678. február 11. közötti időszakban sűrűn megfordult a térségben, sőt a Wesselényiékhez vezetett út során - november 19-22-én - hosszabban is elidőzött Harsány városában. November 19-én a reggelit követően indult el a beregböszörGERGELY 1916. 194-197. DEÁK 1883. 32-36.