N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

Deli Tamás: Adatok a Tiszántúl szárazföldi csigafaunájához II. Nyírség

szonylag igen kis területen „zsúfolódnak" össze. Ezen ideális állapot azonban ma már nagyon ritka. Jelenleg már leginkább a különféle megmaradt vagy regenerálódott társulások szétszórt mozaikjaival találkozhatunk. Az őshonos fafajok alkotta erdők helyett ma már leggyakrabban akácosok, hibrid nyárfás és erdei fenyő ültetvények a jellemzőek. A Nyírség a Tiszántúl csigákban nemcsak a leggazdagabb, de állatföldrajzi szempontból talán országos viszonylatban is az egyik legkiemelkedőbb része.

6 Mindezek ellenére a Nyírség szárazföldi csigafaunájának csak igen kicsiny szelete vált ismertté. A korábbi kutatások ugyanis szinte csak Bátorliget környékére koncentrálódtak.

7 A lápon kívüli területekről viszonylag kevés szórványadat ismert.

8 A térség malakológiai kutatásához 1994-ben csatlakozhattam Sümegi Pál és paleoökológiai csapata jóvoltából. Föltártuk a Bátorligeti-láp teljes holocén kori fejlődéstörténetét, amely nagyon fontos momentum volt a térség, de az egész Észak-Alföld geozoológiai és zoogeográfiai viszonyainak megértésében.

9 Ezzel párhuzamosan 1994 és 2005 között több faunafeltáró természetvédelmi munkában is részt vettem, amelyek során elsősorban a Nyírség lápvidékeit kutattam. Jelen munkámban ezen kutatásaim malako-faunisztikai eredményeit adom közre. Anyag és módszer A terepmunkák során részben egyeléssel gyűjtöttem, részben pedig kvadrát módszerrel vettem talajmintákat (25 x 25 cm), gyűjtőhelyenként többnyire 10-et. Annak érdekében, hogy minimalizáljam a fosszilis héjak bekerülését a mintákba, csak a talaj legfelső 1-2 cm-es rétegét raktam el. Az ennek ellenére bekerült fosszilis héjakat színük és kopottságuk alapján elkülönítettem, és a csak fosszilisan meglévő fajokat a listában külön jelöltem (a recensen is megtalált fajok fosszilis példányait nem vettem figyelembe). Bizonyos nevezetes fajoknál - mint amilyen a Pomatias rivularis - tüzetes vizsgálatnak vetettem alá minden előkerült héjat. A nedves élőhelyekről származó mintákat először folyóvíz segítségével molnárszitán átiszapoltam. így megszabadultam a legapróbb, de csigamentes frakciótól. A mintákat ezután kiszárítottam, és 2 vagy 3 frakcióra szedtem szét, hogy könynyebbé tegyem a válogatást. A nyírségi minták esetében ez a könnyítés fontosnak bizonyult, mert a legapróbb frakció különösen sok egyedet tartalmazott. A válogatást sötét aljú tálcán (virágláda-alátét) végeztem. Egyeléses gyűjtést elsősorban erdőben folytattam, mert a nagyobb termetű fajok inkább itt voltak jellemzőek. Ezenkívül a farönkök alatt megbújó, főleg orsócsigákat is így lehetett a leghatékonyabban gyűjteni. 6 MAHUNKA 1990. 13. 7 DUDICH 1926; SOÓS 1928; VÁGVÖLGYI 1953; NYILAS-SÜMEGI 1990; PINTÉR 1990. 8 PINTÉR et al. 1979; FEHÉR-GUBÁNYI 2001; PINTÉR-SUARA 2004. 9 DELI et al. 1996; SÜMEGI-DELI 2004.