N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

Gáll Erwin - Husarik, Pavel - Margineanu, Florin: A nagylaki honfoglalás kori temető megmentett leletei. Adatok a bánsági, erdélyi és partiumi honfoglalás kori lovas temetkezés szokásához

Magyarpécska,

22 Maroscsapó,

23 Maroskarna,

24 Nagylak,

25 Nagyteremia,

26 Nagyszalonta,

27 Németszentpéter,

28 Pusztabukova,

29 Balthazar,

30 Óbesenyő, I, V-VI. halom,

31 Obesenyő, Dragomir halma,

32 Sikló,

33 Gyulafehérvár, Vár,

34 Gyulafehérvár, Római Katolikus Katedrális, Mentőállomás,

35 Muszka,

36 Nagyősz,

37 Perjámos,

38 Sepsiszentgyörgy-Eprestető,

39 Szakáiháza,

40 Szászváros,

41 Szerbcsanád,

42 Temesvár,

43 Vejte.

44 A rendelkezésünkre álló adatok alapján így 45 lelőhelyről 102 sírról, ill. szórványleletről van tudomásunk, amelyeket a lovas temetkezések csoportjába sorolhatunk. 22 1898-1902 között az aradi múzeumban Pécska-Nagysáncról 6 kengyelt és egy zablát őriztek, amelyek legalább 3 lovas temetkezés emlékei. GÁLL 2004. 23 BÓNA 1988. 199. 24 Közöletlen. 25 Közöletlen. 26 HAMPEL 1900. 667-671; NAGY 1893, 223-234. 27 LAKATOS 2005. 28 DÖRNER 1970. 457. 29 Kisléghi „2 vagy 3 lófejet" említ a munkások elmondása alapján. 30 GÁLL-TANASE 2007. 31 A III. és IV. halom kivételével közöletlenek. 32 TÄNASE-BEJAN- GÁLL-KALCIOV 2004. 33 Az aradi múzeum leltárkönyvében akadtunk rá azon adatra, hogy az I. D. és a I. E. pontról előkerült még két lovas temetkezés, illetve az ezt szimbolizáló kengyelek. RUSU-DÖRNER 1962. 707. 34 HEITEL 1986. 241. 35 CIUGUDEANU 1996. 15, 4. jegyzet. 36 A rendelkezésünkre álló adatokból legalább 6 lovas sírról van tudomásunk. A fényképeket Révész Lászlónak köszönjük. RÉTHY 1898. 124-128. 37 GÁLL-TANASE 2007. 38 ROSKA 1943. 1. t. (A forrásmunka bibliográfiai adatai nem állnak rendelkezésünkre - a szerk.) 39 A mai napig is kérdéses, hogy az eredetileg 5. századinak tartott temetkezés valójában a 10. századhoz tartozik-e vagy sem. A Székely Zoltán által közölt sír valószínűleg lovas temetkezés volt. A leletek nem egyértelműek: egy bizáncinak mondott kard, rozsdás vasdarabok — amelyeket egy fél évszázad múlva Székely nyílcsúcsoknak, illetve kengyel töredékeinek határozott meg -, valamint egy lándzsa. Kiss Attila a sírt a késő avar korra vagy a 10-11. század fordulójára keltezte. Más szóval a sepsiszentgyörgyi sírt csak feltételesen sorolhatjuk e korszak leletei közé. Fontosnak tartjuk azonban megjegyezni, hogy sem hunkori, sem késő avar kori sírt nem ismerünk Dél-Erdélyből, viszont ismerjük, ha szórványleletként is, az eresztevényi leletegyüttest, amelynek 10-11. századra való keltezéséhez nem férhet kétség. Ezenfelül pedig, ha északabbra is, ismert a csíkzsögödi szórványlelet, amelyek tovább támogatják a szentgyörgyi lelet 10-11. századra való keltezését. SZÉKELY 1945. 1-15. 40 HAMPEL 1907. 138. 41 PINTER-LUCA 1995. 6, 8. t, 10. t. 7, 11. t; CCArh 2002, 2003, 2004. 42 GÁLL-TANASE 2007. 43 3 db szórvány kengyel, amelyet a munkások hoztak a múzeumba, legalább 2 lovas temetkezést sejtet, valamint az „A" sír jelképes lovas temetkezése. RÁDULESCU-GÁLL 2001. 2. ábra 1-3, 3. ábra 12-13. 44 MEDELET-TÁNASE-GÁLL 2001. 3, 7. kép.