Czeglédi Imre: Munkácsy ősei és rokonsága (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 31. (Békéscsaba, 2007)

A pesti Rock ág Reck Pál (I) ISTVÁN nevű fia a lexikonnal ellentétben nem 1773-ban, hanem 1775. december 22-én született Kőszegen.

132 Apja mesterségét folytatva ő is szitásmesterséget tanult. A családi hagyomány szerint visszament Pinkafőre, ott fejezte be tanulmányait. A mesterlegények kötelező vándoréveit letöltvén Pestre érkezett, mestervizsgát tett, polgárjogot nyert. 1803-ban nősült.

133 A német származású Stephan Rock otthonra talált Pesten. Bár az ország fővárosa a túlparti Buda (németül Ofen) volt, a gazdasági, kereskedelmi központot mégis Pest jelentette. Lakossága kétszer annyi volt, mint Budáé. 1809-ben 35000, tíz év múlva, 1819-ben 47000, újabb tíz év elteltével 62000 lakost számlált. Ez tízévenként 10, illetve 12000 fős gyarapodást jelentett, mely elsősorban a betelepüléssel magyarázható. (A családtörténetből látni fogjuk, hogy a Rock családba beházasodottak többsége is betelepülő volt.) Pest városi adottságát bizonyítja, hogy az épületek közül több mint kétezer két- vagy többemeletes volt. A lakosok között 300 ügyvéd, 1963 kézműves, 944 kereskedő, 709 korcsmáros található. A betelepülőknek tehát megvolt az egzisztenciális jövőjük. Németnek lenni sem volt különleges érzés a városban. 1835-ben a lakosság egyötöd része volt csak magyar, a többi német - a kevés számú egyéb nemzetiségtől eltekintve. „Nyelvökre nézve: a sokkal nagyobb rész német, a magyarok csupán a megholtak neveiből ítélve ötöd részét tennék az egész népességnek" - írja Fényes Elek, a kor statisztikusa.

134 Az evangélikus vallás már inkább elkülönítette őket, ha ez egyáltalán elkülönülést jelentett a társadalmi életben. A mindössze 2919 főt számláló evangélikus lakosság mellett hússzor annyi volt a katolikus.

135 Viszont 1811re megépült a mai Deák téri evangélikus templom, ahol „német és tót" nyelven tartottak istentiszteletet, s a Röckök családi eseményeinek többsége ehhez a templomhoz kötődött, itt vannak anyakönyvezve. A Pestre érkező Stephan Rock 1804-ben nyitotta meg drótfonat-, szita- és rostagyártó műhelyét. Ettől az évtől számítják a Rock gyár történetét.

136 1816-ban a belvárosban, a Szervita (ma Martinelli) téren megvásárolta a 424. számú házat, s két év múlva a szomszédos 425. számú házat is hozzácsatolta. Ez lehetővé tette műhelyének bővítését, majd fokozatosan mezőgazdasági gépek gyártására tért át. Unokája, Rock Lujza, aki a családban maradt emlékeket lejegyezte, naplójában így emlékezik meg nagyapjáról: „Papa, aki Kőszegről vándorolt be, a maga erejéből küzdötte fel magát tekintélyes polgári állásig. Magyarul éppen olyan jól beszélt, s érdekes módon mivel gyermekei akkoriban magyar szót alig hallottak, nem tanultak meg magyarul, ezért A kőszegi evangélikus egyház anyakönyve. Ittzés János lelkész szíves közlése. A Rock gépgyár történetéhez 1. A malomszitától a hőerőműig. Szerk.: Vinczéné Eta, Máté Károly stb; Bp. 1972. A pesti Rock család történetéhez ezenkívül sok értékes adattal, családi emlék- és iratanyaggal járult hozzá Hollerung Gábor és Szabolcsi Istvánné Koós Lili. Az egyéb forrásokat mindig közöljük. Fényes Elek: Magyarországnak s a hozzákapcsolt tartományoknak mostani állapotja... I-VI. Pest. 18361840. (A továbbiakban: Fényes 1836.) üo. L. a 133. jegyzetet! 53