Czeglédi Imre: Munkácsy ősei és rokonsága (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 31. (Békéscsaba, 2007)

Az apai ág: a Liebe к Sóvár

5 Sóvár ma Eperjessel (Presov - Szlovákia) egybeépült, annak egyik peremkerülete. A Liebek idejében még néhány kilométerre feküdt a patinás várostól, s tulajdonképpen három településből állt: Németsóvár, Tótsóvár és Sóbánya. Ma már csak a három templomtorony emlékeztet az egykori különállásra. Eperjesről az egyetlen utcából állt Németsóvár szélét érintve juthattak először Tótsóvárra, ennek túlsó végét egy patak választja el az egykori Sóbányától, amelynek főtere körül épültek ki a sóbánya központi épületei, és ma is a XV1II-XIX. századi állapotukat őrzik. Sóbánya délkeleti szögletében egy dombtetőn áll az akna, a sóbánya, amelyet azonban 1752-ben víz öntött el. Valakinek eszébe jutott, hogy „bányászatot" úgy is lehet folytatni, hogy a felhúzott sósvízből elpárologtatják a vizet, így ettől kezdve a tömény sósvízből sófőzéssel nyerték a sót. Ez a módszer különlegességnek számít a közép-európai sóbányászaiban. A sófőzéshez megépítették a sófőző hutát, majd 1759-ben mintegy 10.000 hold erdőt vásárolt az állam a főzéshez szükséges tűzifa biztosítására. így alakult ki a sóvári bányauradalom három egysége: a sóbánya, a sófőző huta és az erdőgazdaság. Sóbánya központjának közelében egy domb tetején a mi szárazmalmainkhoz hasonló sátortetős építmény van, az alatta lévő aknából, a „sóbányából" hatalmas bőrtömlőkben itt húzták fel lóval vontatott kerengő segítségével a sóslevet. Ezt a domboldalon épített hatalmas fapajtákban lévő sósvíztartályokban tárolták, innen engedték időnként a természetes esést kihasználva a pajták alatti sófőzőbe, ahol a vizet elpárologtatták, és a nyert sót a község közepén lévő sópajtákba szállították. 1800-1819 között évente mintegy 100.000130.000 font főtt sót termeltek itt. A sófőzőt a XIX. század elején, tehát épp Lieb Ignác és Mihály idejében építették át tiroli mintára modern sófőzővé.

6 A főzéshez a közeli erdőkből termelték ki a fát, ennek szállítására 1819-1821 között 18 km hosszú faúsztatót készítettek az erdőgazdaságtól a sófőzőig. A munkálatokat Joseph Lechner kassai mérnök vezette. A sóvári bányászat jelentőségét bizonyítja, hogy 1798-ban a sóhivatalt kiemelték a többi sóhivatal közül, és fő bányahivatallá Sóvár történetéhez 1. Tóth Sándor. Sáros vármegye monográfiája 1-3 köt. Budapest, 1909-1912; Franz Rotter. Beschreibung der К. К. Salzsudwerke zu Sóvár im Saroser Komitate. Jahrbücher, 1827. XI. 75-86; Kosztka Tivadar. Sóvár története. Századok, 1881. 59-61. 1821-ben a Ferenc főző és nyolc tiszti lak leégett, s a tűzvész 1839-ben megismétlődött. A családi hagyomány szerint amikor a "szabadságharc előtt" a sóhivatal leégett, az egyik Lieb maga mentette ki a hivatal páncélszekrényét a tűzből. Tettét emlékoszlopon örökítették meg, amely 191 l-ben még látható volt Sóbányán. Egyben jogot nyertek arra, hogy ha bárki a Liebek leszármazottai közül valaha is rászorulna, segélyért folyamodhat a Kamarához. A családi hagyomány szerint Villámné élt ezzel a lehetőséggel, és személyesen jelent meg a császár előtt, de azt már nem tudják, a kért segélyt megkapta-e. 12