A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

Váncsa Klára: A Maros folyó Bezdini-kolostor környéki hullám-, illetve árterének malakofaunisztikai vizsgálata

Váncsa Klára megfelelő biotópokban. A Discus ruderatust és a Perforatella incarnatát „marosfii" fajoknak neveztem el, mert szinte a Maros teljes hosszában megtalálhatók.

9 Ezenkívül még gyakori a Balea biplicata, a Brady

baena fruticum, a Carychium minimum, а Carychium tridentatum, a Cepea vindobonensis, a Clausilia pumila, a Cochlodina laminata, a Perforatella vicina és a Vfrraai crystallina. Nagy fajszámú terület a 3. gyűjtési pont, az a mentett oldali keményfaliget, mely közel van a környék legidősebb erdejéhez, a Táborerdőhöz. Itt mind az összegyedszám, mind az összfajszám magas (1. táblázat). Ugyancsak magas az összfajszám és az összegyedszám a 4., 5. és a 7. mintavételi pontnál (1. táblázat). Mindhárom hullámtéri erdő. Valószínűleg az ökológiai folyosó érezteti hatását ezeken a területeken.

10 Mint már annyiszor tapasztaltuk, a hullámtéri erdők általában sokkal fajgazdagabbak, mint a környező területek. Ezért kellene a hullámtéri erdőket a folyók teljes hosszában védettség alá helyezni, mint ahogy - örvendetes módon - ezt a Maros alsó szakaszán meg is tették. És végül fajgazdagság szempontjából összehasonlítottam ezeket az adatokat Bába Károly 199l-es adataival, melyek a Maros legalsó szakaszáról, a Landori-erdőből (Körös-Maros Nemzeti Park) gyűjtött anyagból származnak (2. táblázat). Csak a szárazföldi malakofaunát vizsgáltam. E szerint nagyjából a fajok fele marad a Maros legalsó szakaszára. Illetve azért valamivel több, mint a fele, mert új fajokkal, elsősorban általunk nem vizsgált meztelen csigákkal bővül a landori terület fajlistája. A természeti park létrehozása, a Maros folyó alsó szakaszának védetté nyilvánítása reméljük pozitívan fogja érinteni ezen területek malakofaunáját. Remélhetőleg biztosítani fogja az itt előforduló, Magyarországon már védett 6 faj (Discus ruderatus, Helicigona banatica, Helix lutescens, Helix pomatia, Hygromia transsylvanica, Perforatella vicina) populációinak a fennmaradását. Bízunk abban, hogy a védettség által a galériaerdők is megőrzik fajgazdagságukat. IRODALOM ANDÓ 1995 Andó, M.: The geography of the River Maros (Mure§) and its river system. In: Hamar, J. - Sárkány-Kiss, A. (eds.): The Maros/Mures River Valley. Tiscia monograph series. Szolnok-Szeged-Târgu-Mure§, 1995. 7-23. BÁBA 1978 Bába, К.: The water carried Mollusca of our rivers and the analysis of the fauna of the deposit. Tiscia, 13. (1978) 186. 9 VÁNCSA2002. 1-91. 10 VÁNCSA 2002. 1-91; DELI 1997. 1-100. 56